Extra rész#1

Sziasztook! :D Juhj nagyon régen írtam már ide egy olyan bejegyzést, ami a bloggal kapcsolatos. :)) Még a történet befejezése előtt ígértem, hogy lesznek extra Harry-s részek :) Hát most ezeknek is eljött az ideje :D Először úgy akartam, hogy egyszerre teszem fel az egészet. De inkább részekre/történésekre szedem ezeket és úgy fogom hozni :)) Egy héten próbálok mindig legalább egyet hozni csak a gépem szar lett és úgy ahogy volt újra kellett rakni, aminek pedig azt lett a következménye, hogy mindenem elveszett... a Harry-s fejezetek is... Úgyhogy most újra gyártom őket... :) Ha itt vagy és olvasod és továbbra is érdekelnek a Harry-s részek, akkor kérlek valahogy jelezz... :) komi vagy akár chat. :D Nekem teljesen mindegy csak tudjam, hogy mennyien vagyunk úgy körülbelül... :) Nem szoktam ilyet kérni és nem is akarom ezt rendszerbe hozni... :) de kérlek csak most írj, hogy tudjam hogy érdemes-e dolgoznom és újra megírnom a részeket vagy inkább hagyjam :)

Nagyon nagy szeretet, Kata

A feladat

Harry szemszög: 
- Hé H! - hallottam meg a nevem, de nem nagyon fordultam a hang irányába. Nem érdekelt. - Azért nekem is hagyjál! - esett be mellém Josh. Hogy ki ő? Egy ugyan olyan senkiházi, mint én. Csak én ezt tudom magamról, de ő ezzel már nincs tisztában.
- Kérjél! - rántottam meg a vállam. Felnevetett. Nem tudom ezen mi volt a vicces, de mivel be volt baszva elég rendesen és megkockáztatom, hogy szívott is, így nem csoda a reakciója. Kért egy wiskeyt. Én is már a sokadik poharat tartom a kezemben, de mégsem akar hatni ez a szar! Josh magyarázott valamit, de nem nagyon érdekelt ezért meghúztam a poharam tartalmát, lecsaptam a pultra és felálltam, ott hagyva a még mindig magyarázó Josht. A zene dübörgött, amire a csajok csak úgy rázzák a csípőjüket. Akad olyan is, aki nem a zene ritmusát követi, csak a hatás kedvéért, hogy biztos felszedjen magának egy pasit erre az éjszakára. Éppen kinéztem egy szőke babát, aki nagyon rázta a seggét, ami nem volt rossz hatással rám. A melle nagy és a segge is megfelelő. Az arca nem undorító, szóval ma estére jó lesz. Éppen mentem volna a kicsikéhez, de egy kéz visszarántott és megfordított. Mondanom sem kell, hogy kibaszottul mérges lettem. Engem csak így ne rántson vissza senki! De tudtam, hogy nem srácról van szó. Azok tudják ki vagyok, ezért nem mernék. Meg azért a kicsi, vékony ujjak is elárulják, hogy csaj a tettes. Mérgesen néztem Serenára.
- Mit akarsz? - hangom nem volt kedvesnek és gyengédnek mondható, de sosem az, így ezen már senki nem lepődik meg.
- Jössz egy körre? - próbált szenvedélyes hangon beszélni.
- Nem - vágtam rá keményen és már indulni akartam.
- Nem? Pedig van egy új módszerem, ami tetszene - húzta mosolyra a száját. Bennem meg felment az a bizonyos pumpa.
- Nem érdekel. Ott van Josh - mondtam, majd végleg otthagytam. Serena festett szőke hajjal, nagy mellekkel és kerek seggel rendelkezik és az ágyban sem rossz. De mindig ő az utolsó. Amikor éppen nincs kedvem eljönni egy buliba felszedni egy csajt. Akkor csak elmegyek hozzá, megdugom aztán kész. Ő csak erre jó. És ő ezt élvezi. Minden este más srác bassza meg. Úgy hallottam, hogy mindig sötétben történik. Megértem. Én is csak úgy dugom meg, ha nem látom a fejét. Ezért mindig ő a vész tartalék. A csinibaba, akit kinéztem magamnak, továbbra is ugyan ott állt és kellette magát. Amikor észrevette, hogy közeledem felé, hatalmas mosoly jelent meg az arcán és még jobban mozgatta a csípőjét. A fekete ruhája igencsak keveset takart belőle, így majd nagyon újat nem tud mutatni. Az arca nem mondható szépnek, de erre az estére teljesen megfelel. Ezen a bulihelyen csak kurvák vannak, néha téved be egy rendesebb lány, de ők általában vissza is fordulnak és elmennek. Nem csodálkozom rajta. Undorítóak az ilyen csajok, de ez nem azt jelenti, hogy nem jók semmire. Mert egy éjszakára meg csak ilyenek vannak.
- Jó a mozgásod - súgtam a fülébe, miközben kezeim ide-oda jártak az oldalán, majd később az egész felsőtestén. Amikor már éreztem, hogy benne van - 3 percet se kellett 'kényeztetnem' - már jött is utánam. Beszálltunk a kocsimba és már hajtottam is a megadott címre, ahol ő lakik. A nevét sem tudom, de nem is nagyon izgat. Még be sem csukta utánunk az ajtót, de már elkezdtem szívni a nyakát. Nem finomkodtam. Konkrétan leszartam, hogy fáj-e neki vagy nem.
- Mit csinálsz? - kérdezte, amikor felálltam, hogy felöltözzek.
- Elmegyek - rántottam meg a vállam.
- De hát most feküdtünk le. Nem is maradsz? - kerekedett el a szeme. Felnevettem.
- Aranyom. A nevedet sem tudom és nem is érdekel. Egy alkalomra jó voltál, de ennyi - rántottam meg a vállam. Köpni-nyelni nem tudott. Engem meg nem foglalkoztatott, így összeszedtem a cuccaim és már ott sem voltam. Már csak az kéne még, hogy maradjak. Ahhoz szar volt, hogy maradjak. Na jó. Amúgy sem maradnék. Na de így meg végképp nem. Megdugtam, kielégítettem magam. Ennyi. A dolog itt le is van zárva. Beültem a kocsiba és hazamentem. Mint aki jól végezte dolgát, megfürödtem aztán le is feküdtem aludni.

- Mond! - vettem fel a telefont ingerülten. Reggel 8 óra és csörög ez a szar.
- Gyere be! Munka van. De sürgősen! - kaptam az utasítást és már meg is szakította a vonalat. Anyázódva és mérgesen keltem ki az ágyamból. Utálom, hogy csak úgy parancsolgat nekem. Az egyetlen ember az ismerőseim közül, aki nem tart tőlem egy picit sem. Hiszen nincs oka rá. Ő a maffia feje. Elég nagy kutya és nem csak a városban. Egész Anglia bűnözői ismerik a nevét. Michael Miller. Hányok ettől a névtől. Utálom és miatta vagyok ilyen. Miatta vagyok ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Annyira mérges lettem - megint -, hogy beleütöttem egy hatalmasat a falba, ami megremegett erőm miatt, de ennyi. A kezem fájdalma, amit az ütés okozott, mellékes és megszokott volt. Felöltöztem és elindultam a raktár felé.

- Mi a feladat? - kérdeztem semleges hangot megütve, Michael előtt állva.
- Egy lányt kell megölnöd - mondta tök természetesen. Én meg egy pillanatig levegőt sem kaptam.
- Miért kell megölni?
- Mert az apja tartozik nekem.
- Akkor öld meg az apját - természetesen sosem mondanék ilyet és nem veszem olyan nyugodtam a témát, ahogy azt mutatom.
- Már megtettem - rántotta meg a vállát.
- Akkor miért akarod a lányt bántani?
- Azért, mert ahhoz van kedvem. És azért is, hogy lássa mindenki, hogy velem nem szabad packázni - mert ehhez van kedve. Nekem meg ahhoz van kedvem, hogy egy kibaszott nagyot beverjek abba a mocskos pofájába, de nem tehetem, mert semmit nem érek el vele. Ő pár nap múlva már meg sem érzi, én meg meghalok. Ennyi lenne a következménye.
- Ki a lány? - kérdeztem és minden lelki erőmre szükségem volt, hogy nemtörődöm maradjak.
- Alison Carter - nyomott a kezembe egy fotót. - 17 éves. A Norswellibe jár. Délutánonként egy zeneboltban dolgozik. Csak annyi a dolgod, hogy megölöd. Ma délután menj be a zeneboltba! - mondta ezzel le is zárva a beszélgetést. A fényképpel a kezemben léptem ki a kapun. Beültem az autóba. A szabályokkal nem törődve száguldottam az úton. Ezt nem hiszem el. Meg kell ölnöm egy 17 éves lányt. Sok feladatot kellett elvégeznem. Megverni valakit fenyítésképen. Sokszor vettem részt olyan megbízásban, ahol embert kellett ölni, de én még sosem tettem ilyet és nem is akarok. Főleg nem egy ártatlan 17 éves lánnyal, aki még alig élt és nem tehet arról, hogy az apja mibe keverte magát. Nem ölhetem meg! Bassza meg Michael! Remélem valaki egyszer megölni. Egy nagykutya, akinek elege van belőle. Utálom. Gyűlölöm, mert ilyen dolgokat kell tennem és nem tehetek ellene semmit. A kúrva életbe! Csessze meg ez a kibaszott élet!