Egy nagyon jó délután

 29. fejezet

- Ez most komoly?? - kérdetem teljesen ledöbbenve.
- Mert nem szeretnéd? - ijedt meg. - Mert máshová is mehetünk. Ez csak egy lehető...- kezdett magyarázkodni, de egy csókkal belefojtottam a szót.
- Imádom. És már nagyon régen voltam itt. - mosolyogtam rá.
- Akkor menjünk. - fogta meg a kezem megkönnyebbülve. Összefűzte ujjainkat és elindultunk a Vidámpark nagy vaskapuja felé.
- Várj. - torpantam meg. Kérdőn nézett rám. - Ilyenkor nem üzemel. Be van zárva. Hogy akarsz bemenni? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Tudsz kerítést mászni? - kérdezte komolyan. Én teljesen ledöbbentem.
- Be akarsz törni? - kérdeztem még mindig kikerekedett szemekkel. Ajkai megrándultak, mintha egy mosolyt akarna fojtani.
- Igen. - bólintott. Már kezdtem volna a papolásba, hogy ez nem helyes, amikor megszólalt. - De nyugi. Nem lesz baj. Bízz bennem. - kacsintott.
- De a rendőrök... - kezdtem aggodalmaskodni.
- Ali. Itt az ideje, hogy végre valami olyan dolgot tegyél, aminek nem gondolsz a következményeire. Legyél spontán. És ne aggodalmaskodj annyit. - mosolygott kedvesen.
- Szerinted nem vagyok spontán? - tettem csípőre a kezem, hogy hitelesebb legyen a "felháborodásom".
- Nem nagyon. - rázta meg a fejét.
- Na majd meglátjuk. Bebizonyítom neked, hogy mennyire vagyok spontán és laza. Mert igenis laza és menő csaj vagyok, akit az sem érdekel, ha lecsukják. - bizonygattam, miközben ujjammal bőszen mutogattam. Harry halkan felnevetett. A kapu felé fordultam. Nagy levegőt vettem és elindultam. Igaza van. Általában mindent megfontolok előre. Számba veszem a következményeket. És ha úgy gondolom, hogy ha egy kis esély is van arra, hogy pórul járok, inkább odébbállok. Persze csak ilyen nagyobb és fontosabb dolgokban. Mondjuk amikor hétpofára tömöm magamba a palacsintát, akkor inkább nem gondolok a következményekre... Így, hogy bebizonyítsam - főként saját magamnak -, hogy én igenis tudok vakmerő lenni megálltam a kapu előtt. Összedörzsöltem a tenyereim és utat kerestem. Amikor megtaláltam a megfelelő "utat" felfelé, kezeimet a rácsra szorítottam és lábaimat is a jó helyre tettem. Próbáltam elnyomni magamban a már most, 1 méterrel(!) a föld felett előjövő tériszonyom.
- Mit csinálsz? - hallottam meg Harry hangját a hátam mögül.
- Minek látszik? - kérdeztem enyhén remegő hanggal. Összeszorítottam az ajkaimat és mentem még egy fokot felfelé.
- Hölgyem! Maga mit csinál? - hallottam meg egy ismeretlen hangot. Felkaptam a fejem és egy férfi futott felém, aki a kapu másik felén volt. Hirtelen a víz kivert. Vagyis ezt éreztem. A pánik őrült gyorsaságban lepte el a testem. Lebuktunk. Vagy inkább lebuktam. Kész ennyi. Végem van. Most visznek a rendőrőrsre. Lecsuknak, mert megpróbáltam betörni a Vidámparkba.
- Én... öhm... - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de nem sikerült. Mukkanni sem tudtam, csak annyira szorítottam a rácsot, hogy az ujjaim elfehéredtek. Hallottam Harry nevetését. Mérges lettem. Nehezen, de sikerült magam leküzdeni a rácsról és dühösen a még mindig nevető Harry felé fordultam, hogy a fejéhez vágjam, hogy miért nevet és hogy miatta fognak lecsukni. Meghallottam, hogy mögöttem kinyílik a vaskapu. A nyikorgástól felállt a szőr a hátamon, de nem fordultam meg. Szúrós tekintettel néztem Harry szemébe, aki most elkapta rólam a tekintetét és a hátam mögé nézett, majd elmosolyodott és elindult.
- Szia Bob. - köszönt a férfinak. Meglepetten fordultam az éppen kezet fogók felé.
- Szia Harry. Hogy vagy haver? - kérdezte mosolyogva az ismeretlen, aki közelebbről megnézve, még 27 sem lehet. Haver?!
- Jól. Bemutatom a barátnőmet Alison-t. - lépett mellém Harry és összefűzte ujjainkat. A döbbenetből felocsúdva nyújtottam a kezem Bob felé. De ő mintha észre sem vette volna a felé nyújtott mancsom, közelebb lépett és adott 2 puszit, majd egy rövid időre megölelt. Esetten öleltem vissza. Majd kérdőn Harry-re néztem. Nem tudtam mi ez az egész.
- Bob az egyik barátom. Az ő szüleié a Vidámpark. És megkértem, hogy most nyissa ki nekünk a mai napra. - mosolygott rám Harry. Teljesen elképedtem.
- Akkor csak szívattál azzal, hogy be kell törni igaz? - fújtattam megsemmisülten.
- Kíváncsi voltam, hogy mit lépsz. De hogy őszinte legyek, megleptél. Nem gondoltam volna, hogy megtennéd. - szemei csillogtak és láttam rajta, hogy visszafogja nevetését. Bob nem törte magát azzal, hogy ne nevessen. Hangosan röhögött. És kin? Hát természetesen rajtam.
- Kislány. Az a mutatványod, amit levágtál a kerítésen. Meg az az arc, amikor megszólítottalak. -fulladozott. Harry is hangosan felnevetett. Jót nevettek rajtam, de én sem bírtam sokáig játszani a sértődött szerepét, mert én is hangos nevetésben törtem ki. Hát igen. Egyszer akarok merész lenni és akkor sem sikerül. Elég szánalmas, na de sebaj. Azért elég vicces lehettem az szent igaz.
- Ne haragudj kicsim. - mondta Harry, majd arcon csókolt. Bob fürkésző tekintetétől elvörösödtem.
- Na haver, akkor én lépek is. Tudod, hogy kell bekapcsolni a dolgokat. Majd hívj aztán jövök és bezárok. És ha bármi gubanc van, akkor is engem hívj, ne a szüleimet. Jobb ha erről nem tudnak. - kuncogott Bob, majd Harry felé dobott egy nagy kulcscsomót. Elköszönt tőlem - ugyan úgy, ahogy üdvözölt -, Harry-vel kezet fogott és egyedül hagyott minket.
- Na gyere. - húzott Harry maga után. Én meg boldogan követtem.
Volt ilyen szerelmes tó, vagy hogy hívják. Az a lényeg, hogy a párok beülnek egy csónakba és egy alagútban élvezhetik egymás társaságát. Beültünk, majd Harry meglökte magunkat és a csónak elindult útjára. Szemben ültünk egymással. Nem bírtam tovább nézni az igen kívánatos, pink ajkait, így hirtelen előrehajoltam és megcsókoltam. A csónak elkezdett mocorogni, de az sem érdekelt volna, ha beleesünk.
- Kis mohó. - súgta Harry két csók között.
- Nem akarod, hogy az legyek? Mert lehetek félénk nyuszi is, aki még megcsókolni is fél. - néztem rá huncutul.
- Imádom a mohó lányokat. - mondta, majd ajkaimra tapadt. Heves csókolózásba kezdtünk. A csónak lassan úszott a vízen, ezzel ringatva a mi kettesünket is. Nyelve édesen simogatta az enyémet. Az alagútban sötét volt, de lámpások sokasága adta a meghitt fényt. Harry lefeküdt és engem is húzott magával, ezzel elérve, hogy rajta feküdjek. Csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg. Azon kaptam magam, hogy próbálom megszabadítani a pólójától, ami most nagyon irritált.
- Tetszik ez a póló. - súgtam halkan fülébe, miután megszakítottam a csókot. - De jobban tetszene a csónak másik végében. - súgtam szenvedélyesen. Nagyot nyel, majd szemeit enyémbe fúrta, választ keresve. És szerintem meg is találta, mert éreztem, hogy testem minden porcikája még a szeme is kívánja őt. De annyira, hogy már sikítanak érintéséért. Elmosolyodott, majd újra megcsókolt. Nem érdekelt, hogy hol vagyunk. Csak őt akartam. Semmi mást. A csónak nem volt nagy, de pont elég. Megszabadítottam pólójától. Lemásztam róla és oldala mellé térdeltem, ezzel hozzáfértem fedetlen felső testéhez. Az állától indultam, a nyakán keresztül elértem a mellkasáig. Puszikat hagytam mindenhol magam után. Kezeimet csípőmre tette. Amikor ráharaptam mellbimbójára, kéjesen felnyögött és kezei lecsúsztak a fenekemre és belemarkoltak. Belőlem is egy halk nyögés szakadt fel. Majd folytattam mellbimbója kényeztetését. Nyelvemet és ajkaimat is egyaránt használtam. Sosem csináltam ilyet, de kikapcsoltam az agyam és átadtam magam a szenvedélynek és az ösztöneimnek, abban bízva, hogy az nem hagy cserben. Most én akartam őt kényeztetni. Mikor mind a két mellbimbójával "végeztem" ujjaimmal kigomboltam fekete farmerének gombját, és lehúztam a cipzárt. Most nem állította meg a kezem, amikor már a gatyát is húztam lefelé. Mikor sikeresen leszenvedtem róla a csónak sarkába dobtam a pólója mellé. Majd megint felmásztam és megcsókoltam. Kezei fel-le jártak oldalamon, majd megálltak a pólóm szegélyénél. Lehúzta rólam a fölsőt és a helyére dobta. Kissé felült, hogy hozzáférjen mellkasomhoz. Miközben a kulcscsontomat halmozta el nedves csókokkal, kikapcsolta a melltartóm és attól is megszabadított. Kulcscsontomtól elindult és a melleim közötti résnél állt meg. Ott csókolt, majd nyelvét végighúzta a kis úton. Kezeimmel beletúrtam a hajába és felnyögtem. Először az egyik mellem halmozta el puszikkal, majd a másikat is. Utána rákapott bimbómra. A testem hevesen reagált erre a tettére. Elöntött a forróság és teljesen elvette az eszem. Ajkai újra megtalálták az enyémet. Beleharaptam alsó ajkába, mire halkan felnyögött. Közben a gatya és a bugyi is lekerült rólam, róla meg a a bokszer. Elővette a biztonságunkat jelentő kis tasakot. Fogával kinyitotta. Mohón felé nyújtottam a kezem. Felvont szemöldökkel nézett rám. Beharaptam szám szélét. Megcsókolt, majd kezembe tette a kotont. Lassan - hogy a hatás nagyobb legyen - feltettem neki, miközben ő nyöszörgött érintésem miatt. Majd olyat tettem, amit még soha. Kezembe fogtam merevedését és elkezdtem kényeztetni.
- A francba Alison. Ne hagyd abba! - nyögött. Felkuncogtam, majd tovább folytattam tevékenységem. Akkor jól csinálom. Ez megnyugtatott.
- Nem bírom. - mondta, majd kezeit csípőmre tette és felemelt, hogy az ölébe helyezzen. Megfordult. Ezzel fölém kerekedett és belém hatolt. A gyönyörű érzésnek köszönhetően nyögtem és vonaglottam alatta. Ő elkezdte mozgatni a csípőjét.
- Mond a nevem kicsim! - lihegte.
- H-Harry. - nyögtem. Gyorsított a tempón.
- Harry, mindjárt elmegyek. - leheltem.
- Várj meg kicsim. - mondta, majd még gyorsabb tempóra váltott. Már sikoltoztam. A gyönyör átjárta testem. Boldogan kerültem a csúcsra. Pár pillanatra rá, ő is belém élvezett. Kicsúszott belőlem, majd lefeküdt mellém. Pihegve öleltük egymást. Egy apró puszit adott orromra. Mind a ketten próbáltuk lelassítani szívverésünket és levegővételünket is. Amikor ez sikerült, felültem és arcában gyönyörködtem. Elmosolyodott. Lehajoltam és szájon csókoltam. Mind a ketten felöltöztünk, majd kiszálltunk a csónakból. Lábam újra szilárd talajra ért. Nem vagyok tengeribeteg, de azért jó volt már kijönni és nem ringatózni. De azért egy percét sem bántam meg. Kaptam még egy puszit az orromra, majd kézen fogott és útnak indultunk.
Felültünk minden félelmetes monstrumra, amit úgy hívnak hogy hullámvasút. Először féltem, de rájöttem, hogy Harry mellett nincs mitől félnem. Ujjaink egy pillanatra sem engedték el egymást. Egyszer még egy csókot is megkockáztattunk az egyik hullámvasút tetején. Ha harci gépek repültek volna el felettünk, hogy megtámadják kis városunkat, akkor sem féltem volna, mert Ő mellettem van és vigyáz rám. Nagyon, de Nagyon szeretem Őt. Minden sejtem érte kiáltozik.
Amikor kellőképpen meguntuk bementünk a tükör terembe.
- Na jó. Ha én talállak meg előbb, akkor kapok egy nagyon szenvedélyes csókot. Ha te, akkor kapsz valamit. - nézett rám ezerwattos mosolyával.
- Tartom. - mondtam, majd kezet ráztunk. Egy csókkal elbúcsúztunk és elindult az egyik irányba, míg én a másikba. Már vagy úgy 5 perce mentem, de még mindig nem találtam. Elég rémisztő volt, hogy mindenhol magamat láttam. Majd észrevettem, hogy az egyik tükör sarkában mozog valami feketeség. Mosolyogva mentem remélhetőleg jó irányba. Aztán megtaláltam.
- Meg vagy. - karoltam át. Mosolyogva csókolt meg.
- Te nyertél. - biggyesztette le száját megjátszva a szomorúságot. Diadalittasan elmosolyodtam. Körbenéztem és észrevettem, hogy torzított tükrök vesznek körül minket. Megfogta a kezem és az egyik felé húzott. A tükör mindenünket elvékonyította, csak a mellkasunkat nagyította meg. Megforgattam a szemem. Nem is ő lenne. Kisfiúsan mosolygott rám. Mögém lépett és átkarolta derekamat. Állát megtámasztotta vállamon. Fejemet az övére hajtottam és csak élveztük egymás közelségét. Ő törte meg a csendet.
- Csukd be a szemed. - kicsit meglepődtem, de teljesítettem kérését. - Ne less! - figyelmeztetett.
- ü-ü. - ráztam meg a fejem csukott szemmel. Kezei elengedték derekam. Ijedten nyitottam ki a szemem.
- Nem csalunk. - súgta, majd a nyakamba puszilt. Lecsuktam szemhéjaim.
- Most nem tudok neked lőni semmilyen plüssállatot, de adok mást. Ami több, holmi kitömött plüssnél. - súgta fülembe. Hideg fémet éreztem a kulcscsontomnál. Kinyitottam szemeim. Harry éppen becsatolta a tarkómnál az ezüst lánc csatját. A keresztet ábrázoló nyaklánca lógott a nyakamban.

 Hátrafordultam, hogy szemébe tudjak nézni.
- Harry nem fogadhatom el. Amióta csak ismerlek, hordod. Biztos fontos neked és ezért nem... - kezdtem, de félbeszakított. Gyönyörűen csillogó szemeibe néztem.
- Igen. Nagyon fontos, mint ahogy Te is fontos vagy nekem. És szeretném, ha viselnéd. Ha ránézel, szeretném, ha az eszedbe jutnék és azok a pillanatok, amiket megéltünk együtt. - szemeimben könnyek gyűltek.
- Köszönöm.- súgtam, majd megcsókoltam. Minden hálámat és szerelmemet belesüllyesztettem a csókba, hogy áttudjam adni neki, hogy mennyire boldoggá tett ezzel a tettével. És amit mondott. Még sosem mondta, hogy fontos vagyok neki...
- Tetszik? - kérdezte kicsit félénken. Visszafordultam a tükör felé, ami kinagyította a mellkasom így a láncot is.
- Gyönyörű. - mondtam, még mindig teljesen meghatódva. Elmosolyodott, majd maga felé fordított. Lecsókolta arcomról a könnyeket, majd megcsókolt. Nyelvét végigsimította ajkamon. Ajkaim elnyíltak és nyelveink gyönyörű keringőt jártak egymással. Mikor oxigénhiány miatt elváltunk homlokát az enyémnek döntötte.
- Ideje menni. - súgta. Bólintottam. Még egyszer szorosan átöleltem, majd kezemet az övébe helyeztem és elindultunk a kijárat felé. Kicsit fáradt voltam már. Fejemet vállára hajtottam és úgy lépkedtünk. Hamar megtaláltuk a kiutat. Vagyis ő találta meg. Én csak mentem mellette. Mikor kiértünk döbbenten vettem észre, hogy már sötétedik. Ennyi időt töltöttünk volna bent? Elővette zsebéből a telefonját és felhívta Bob-ot, aki 5 perc múlva már ott is volt.
- Na jól éreztétek magatokat? - mosolygott, miközben láncolta be a kaput.
- Nagyon. - pirultam el akaratlanul.
- Értem. - nézett ránk pimaszul. Megköszöntük neki, hogy beengedett minket, majd elköszöntünk és beültünk a fekete autóba. Harry beült mellém. Beindította az autót és útnak indultunk. Kezét a combomra tette. Én kézfejére helyeztem az enyémet, míg másik kezemmel a láncot markoltam. És elvesztem gondolataimban, amik egy göndör hajú, angyalarcú fiú körül forogtak. Leparkolt a házunk előtt.
- Bejössz? - néztem rá félve.
- Be. - bólintott, majd kiszállt az autóból. Kinyitotta nekem is az ajtót és kiszálltam én is. Becsukta az ajtót, majd lezárta a kocsit. Kikerestem táskámból a lakáskulcsokat, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Beléptünk. Levetettük a cipőnket. Táskámat ledobtam az előszobába és a konyhába indultam.
- Most csinálok neked hálám jeléül egy finom vacsit. - mosolyogtam rá boldogan. Leült az egyik székre. Csináltam tojásos szalonnát, majd nekiálltunk a vacsorának.
- Köszönök mindent Harry. Nagyon jól éreztem magam. - néztem rá hálásan.
- Nincs mit kicsim. - mondta, majd röviden megcsókolt. Nevettünk és beszélgettünk evés közben. Mikor végeztünk mindketten, gyorsan elmosogattam. Kicsit nehéz volt úgy mosogatni, hogy Valaki hátulról átkarolt és folyton a nyakamat csókolgatta. Volt, hogy a kezem megállt és élveztem ajkainak puhaságát. Így körülbelül 10 perc alatt sikerült elmosnom 2 tányért, egy serpenyőt és 2 villát. Na de azt azért tegyük hozzá, hogy most nagyon is élveztem a mosogatást... Felkapott a hátára. Nevetve kapaszkodtam belé. Elindult a szobám felé. Letett az ágyra. Egy csók után bement fürdeni. Én csak ültem és elvoltam a kis rózsaszín világomban, miközben ujjaim egy pillanatra sem engedték el a medált. Mikor kilépett a fürdőből nagy mosollyal az arcán nézett rám. Tekintetem végignézett tökéletes testén, amit csak egy fekete bokszer takart. Megnyaltam alsó ajkam.
- Ezt ne csináld. - hirtelen termett előttem, majd megcsókolt. Lenyomott az ágyra. Csókunk heves lett. Változtattam a pozíción és fölé kerültem. Megszakítottam a csókot. Adtam az orrára egy kisebb puszit, majd lekászálódtam róla, hogy elindulhassak a fürdőbe. Hogy egy kicsit incselkedjek vele, megnyaltam alsó ajkam, majd gyorsan a fürdőbe spuriztam.
- Kis boszorkány. - hallottam meg a hangját. Felkuncogtam és bezártam az ajtót, hogy véletlenül se lepjen meg. Mikor mindennel kész lettem kimentem. Ő már aranyosan aludt. Gondoltam egyet és levetettem a pizsim. Belebújtam az ő pólójába. Úgy döntöttem, hogy gatyát nem veszek fel. A francia bugyi elég lesz. Nagyot szippantottam a pólója illatából és óvatosan bemásztam mellé. Kezei rögtön átöleltek. Azt hittem, hogy felébredt, de szuszogása elárulta, hogy még mindig alszik. Még álmában is átölel. Annyira boldog voltam, hogy szinte feszített belülről. Még sosem voltam ilyen boldog. A fáradtság kiment a szememből, helyét az izgalom vette át. Ennek a délutánnak minden egyes pillanatát újra lejátszottam a fejemben. Aztán rájöttem valamire, ami eddig fel sem tűnt. Mielőtt még a tükrök sokasága közé létünk volna azt mondta, hogy ő csókot kap ha ő nyer én meg valamit, ha én nyerek. Vajon direkt engedte, hogy én találjam meg, hogy odaadhassa a láncot? Egész végig erre készült? Igen biztos. Mert így visszaemlékezve semmi meglepettség nem volt arcán, mikor megtaláltam. Még egy " most vesztettem" nézés sem. Csak boldog csillogás. Jaj istenem, hogy én mennyire szeretem. Ő az én szexy fekete hercegem. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem.

Sziasztoook Olvasóim! :)) <3 Azt hiszem, hogy kimondhatom: Eddig ez a rész a kedvencem! :) Nagy segítséggel, de levettem a kódot, ami nehezebbé tette a komik írását. :)) /Köszönöm Beccsu!/ Remélem így majd többen fogtok nekem írni! :)) És nagyon-nagyon köszönöm az előző részhez írtakat és a díjakat is! :D Ne tudjátok meg, mennyire jólesnek! <3 :) Szóval köszönöm nektek! :) Imádlak titeket! <3 :)

 K. Xx.