Meglepetés

 28. fejezet

- Alison. - hallottam a gyengéd suttogást. Kómásan néztem fel ilyenkor is felháborítóan gyönyörű arcába.
- Holnap elviszlek valahová. - mosolygott rám.
- Ühüm. - csak ezt voltam képes kinyögni. Félálomba használhatatlan vagyok. És nagyon azt sem fogtam fel igazán, amit mondott, csak vártam, hogy az arcomra adjon egy puszit, utána visszahajtottam a fejem a mellkasára és pillanatokon belül visszaaludtam.
- Wáááá! Nyomd kii!! - nyüszítettem, amikor az a fos megzavarta a legszebb álmaim, amiben egy göndör fiú a főszereplő. Csakhogy amikor felnéztem láttam, hogy Harry még mindig alszik. Ott kornyikál a füle mellett az ébresztőóra - hozzáteszem, nem halkan - ő meg nyugodtan alszik. Kinyomtam a zaj forrását és könyökömre támaszkodva néztem, ahogy az igazak álmát alussza. Szája kicsit elnyílt, hogy azon is levegőhöz jusson. Annyira békés és nyugodt az arca. Sebezhető. Ilyenkor látszik csak, hogy ő is egy fiú, aki még a 20-as éveiben sincs. Úgy gondoltam nem keltem fel, had aludjon. Ha nem ébredt fel arra a vacakra, akkor biztos mélyen alszik és talán szépet álmodik, így jobb nyugton hagyni. Neki úgy sincsen iskola. Elmentem a fürdőbe és megmostam a fogam. Megfésülködtem, majd kimentem a szekrényemhez egy ruhát választani. Legalább 10 percig vacilláltam 3 ruha között, de végül is sikerült kiválasztani a megfelelőt.












Felvettem hozzá a fehér Conversem és a tükör elé állva gondolkoztam, hogy csináljam meg a hajam. Úgy döntöttem, hogy csak felpúpozom a copfom és kész is. Harry még mindig halkan szuszogott. Lementem a konyhába és megittam a kávémat. Harry-nek csináltam egy kakaót és felvittem a szobámba. Lassan mennem kell, de nincs szívem felébreszteni. A kakaót az éjjeliszekrényre tettem és egy lapot kerestem.
Jó reggelt álomszuszék! :))
Nekem mennem kell az iskolába és nincs szívem felkelteni, mert olyan aranyosan alszol. A pótkulcsot a lábtörlő alá teszem, ha elmész akkor be tudd zárni az ajtót. Reggeli van a hűtőben és kakaót is csináltam, bár lehet, hogy hideg lesz amire felébredsz :)) Majd délután gyere a sulihoz, vagy ide a házhoz. :)) Most 3 órakor végzek a boltba. :)) 
Szeretlek. Alison Xx.
Észbe kaptam és a szeretlek szót áthúztam, de annyiszor, hogy még a papír is megadta magát az erőmnek és kilyukadt. Gondolkoztam, hogy újraírom, de már nem volt időm, mert menni kell. Lemondóan sóhajtottam és a kakaós bögre mellé tettem a lapot. Óvatosan egy csókot hintettem Harry puha arcára és halkan becsuktam a szobám ajtaját. Bedugtam a fülesem és zenét hallgatva indultam útnak.
Dasy és Lou természetesen már ott vártak a lépcsőnél. Nagy mosollyal köszöntöttem őket.
- Csibe. Hol hagytad Harry-t? - kérdezte Louis. Először meglepődtem a csibén, de ő Louis. Az ilyeneken már nem kéne meglepődnöm.
- Aludt és nem akartam felkelteni. Had aludjon. - mosolyogtam.
- Ott aludt nálatok?- nézett rám kidülledt szemekkel barátnőm.
-  Igen. - pirultam el és elkezdtem játszani a táskám cipzárjával.
- Ühüm. - hümmögött Louis perverz mosollyal az arcán.
- Állj le Louis. Semmi közöd a magánéletem ezen részéhez. - pirultam el, de azért próbáltam komoly hangot megütni. Louis tetetett sértődött fején elnevettem magam.
- De akkor minden rendben ugye? - utalt Dasy a tegnapi kiborulásomra.
- Teljes mértékben. - haraptam be akaratlanul a szám szélét. Eszembe jutottak a tegnap éjjel történtek eseményei. Ahogy lágyan, mégis követelőzően csókolt. Ahogy a fülembe suttogja, hogy kicsim. Ahogy vigyázott rám és óvatos volt velem egész végig, noha tudta, hogy nem ez az első. Észre sem vettem, hogy Louis röhög - elég hangosan - Dasy meg kuncog mellette.
- Ez az ábrándos fej. És a talpig vörös szín. Csibe, te el titkolsz előlünk valamit. - nézett rám nagy mosolyogva Louis. Megforgattam a szemeimet.
- Jó. Ha annyira kíváncsiak vagytok, tegnap este megtörtént a dolog. - súgtam halkan, és ha lehet még nagyobb zavarban éreztem magam. Louis elismerően és kedvesen mosolygott rám, míg Dasy nagy szemekkel vizslatott. Azt hiszem, hogy nem úszom meg a kemény kihallgatást.
- Erre nem számítottam. Mármint, hogy ilyen hamar. - nézett rám még mindig természetellenesen kerek szemekkel Dasy. Erre nem tudtam mit mondani, csak lesütöttem a szemem.
- Édes. Mi is túl vagyunk rajta, Akkor ők miért ne lehetnének? - nézett rá mosolygósan Louis. Felkaptam a fejem és rájuk néztem. Most Dasy-n volt a sor, hogy zavarba jöjjön. És most én lepődtem meg.
- Louis. Fogd már be. - próbálta kordában tartani barátját.
- Ugyan drágám. Te is élvezted. Ne is tagadd. - kacsintott rá Lou. Nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Jóízűen nevettem a két idiótán, akik még mindig játékos szócsatát folytattak egymással. Valaki megpöcögtette a vállam így teljes testemmel hátra fordultam. Na ki állt előttem?
- Mi van a te barátoddal Alison? Megunt és kidobott? Ne aggódj kicsi Alison. Erre lehetett számítani. - mosolygott gonoszul Shelly. Megforgattam a szemeimet.
- Igen Shelly. Teljes mértékben igazad van. - mosolyogtam én is, majd Louis-ék felé fordultam. Nincs kedvem vele veszekedni. És értelmét sem látom.
- Haha. - nevetett harsányan Shelly a nyakamba (!?). Türtőztetnem kellett magam, hogy ne forduljak hátra és tépjem ki az összes szőkére festett haját. A mű hajával együtt...
- Remélem jót nevetsz. Biztos vicces más nyomora. Ehhez is csak gratulálni tudok. - forgattam meg a szemeim és könnyedén sétáltam el mellettük. Dasy jött utánam. Hátrafordultam és küldtem Louis felé egy bocsánatkérő mosolyt, hogy csak úgy otthagytam. Egy aprót bólintott. Elmosolyodtam és intettem, majd bementünk a suliba. Shelly és udvartartása gyorsan tipegtek el mellettünk. Felkuncogtam. Hát igen 20 centis sarkokkal nem olyan könnyű sietni.
- Alison. Miért nem hívtál tegnap este, hogy megtörtént a dolog? - vont kérdőre felháborodva barátnőm.
- Mikor? Amikor Harry mellett feküdtem? - kérdeztem nevetve. - És te sem szóltál, úgyhogy kvittek vagyunk. - kacsintottam rá. Elpirult.
- Jó. Most te nyertél. - húzta fel az orrát "sértetten". - De azért húztam egy strigulát a neved mellé. - mutogat "fenyegetően" mutatóujjával. Felnevettem.
- Eddig mennyinél tartok? - kérdeztem még mindig kuncogva.
- Nem tudom, de nem is érdekes. Most húztam egyet és ez a lényeg. Ne kíváncsiskodj. - húzta össze szemeit. Na ezen már hangosan felnevettem.
- Szeretem ezt az idióta fejedet remélem tudod. - karoltam belé és elindultunk az osztályba.
- Igen. De a strigulát akkor sem úszod meg. - mondta komoly arccal. - De én is szeretlek. - kacsintott, majd egyik kezével magához ölelt és beléptünk a pokol kapuján. Shelly már ott ült a padján és hangosan, nyálas hangon fecsegett. Nem törődve vele és a szúrós pillantásokkal leültünk a helyünkre és el is kezdődhetett az óra, mert abban a pillanatban megjelent Mr. Fitz, hogy irodalmat tanítson.

Harry szemszöge:

Nehezen nyitottam ki szemeimet. A halvány fény is bántotta, de sikerült hamar megszoknom. Oldalra néztem és látom, hogy az ágy üres mellettem. Ijedten kapkodtam a fejem jobbra-balra, de Alisont sehol sem találtam és a házban is síri csend uralkodott. Hol van ez a lány? Felpattantam az ágyról. Benéztem a fürdőbe, de ott sem volt. A pánik és az idegesség kezdett felül kerekedni rajtam. Hol lehet? És miért nem maradt mellettem? Megbánta volna a tegnap este történteket és szó nélkül lelépett? De hát ez az ő háza. Az is megfordult a fejemben, hogy Michael elrabolta Őt.
- A kurva életbe! - szitkozódtam hangosan. Mi a francot csináljak? Felkaptam magamra a ruháim, majd mikor kifelé indultam, megláttam az éjjeliszekrényen egy bögrét és egy fehér lapot. Kezdtem lenyugodni. Ha az a szemétláda keze lenne a dologban, nem hiszem hogy egy kihűlt bögre kakaó várna rám. Kifújtam a levegőt és nagy léptekkel az éjjeliszekrényhez mentem. Elvettem a kis cetlit és elolvastam. A megkönnyebbülés szétáradt testemben. Csak iskolában van. De vajon mit satírozhatott ki annyira bőszen? Megfogtam a bögrét és leültem az ágyra. Elővettem a telefonom és küldtem egy SMS-t.
" Hello Gyönyörűségem!
Köszönöm a kakaót. Nagyon finom :) Felébreszthettél volna, hogy elköszönhessek Tőled! A suli előtt foglak várni. 
Csók H x."
Küldtem el. Legszívesebben felhívnám, hogy hallhassam a hangját, de nem tudom, hogy mikor van szünete és mikor nem. Ránéztem az órára. 11 óra. Jó sokáig aludtam. De ilyen szép álmom nagyon-nagyon régen volt. Álmomban egy barna hajú szépséget csókoltam és öleltem, aki viszonozta gesztusaim és boldogan mosolygott vissza rám. A hideg kakaó utolsó csöppjét is kiittam a bögréből, majd lementem a konyhába és elmostam. Csak egy bögrét kellett elmosnom, de mégis ott álltam a pult előtt még akkor is, amikor már végeztem. Visszaemlékeztem a múlt éjszaka minden egyes pillanatára. Nagyon meglepett, hogy odaadta magát nekem. Még nem számítottam rá. És az amikor láttam szemében megvillanni a szerelem szikráját. És ahogy kényeztettem. A hangok amikkel megjutalmazott. Az emlékektől kirázott a hideg. Újra érezni akartam. Újra hallani a nyögéseket amik gyönyörű ajkain szöktek ki miattam. És látni akartam a gyönyörű testét, ami tökéletes. Nem olyan vékony mint a modellek. Mindenhol annyira kerek, amennyire kell. Egyszerűen tökéletes. Más szót nem tudok rá mondani. Nagyot nyeltem és inkább próbáltam kiverni a fejemből ezeket a dolgokat, mert csak kínzom magam. Hogy teljesen eltereljem a figyelmem és a gondolataim, nekiálltam megtervezni a mai napi programunkat, ami az éjszaka közepén pattant ki a fejemből. Igen az éjszaka közepén. És igen azért, mert nem bírtam aludni. Csak próbáltam felfogni, hogy életem legszebb éjszakáját köszönhetem neki. Elmerengtem azon is, hogy vajon szerelmes vagyok-e belé. De ha így is lenne, az sem lenne fontos. Hiszen a szerelem az csak egy szó, ami körülírja azt a sok érzést. Bennem sok érzelem dúl neki köszönhetően, de egyáltalán nem bántam, mert ezek az érzések tesznek boldoggá. Nem. Ő tesz boldoggá. Mert igen. Kijelenthetem, hogy boldog vagyok és a világ legszerencsésebb fazonjának érzem magam, amiért ő az enyém. Arcomra mosoly ült és elővettem a telefonom, hogy tárcsázzak.

Alison szemszöge:
A maratoni diktálást a telefonom rezgése zavarta meg. Még szerencse, hogy lenémítottam. Ki kereshet ilyenkor? Anyu iskolaidőben sosem keres, Dasy itt ül mellettem. Louis Dasy-t hívná először, ha bármi lenne, szóval ő is kizárva. Akkor Mike vagy Harry az üzenet küldő. A kíváncsiság fúrta az oldalam, de nem vehetem elő a telefonom. Nem hiányzik, hogy elvegyék és napokig ne adják vissza. Így halkan fújtattam egyet, majd folytattam a körmölést.
Mikor csöngettek és a tanár elhagyta a termet izgatottan vettem elő a telefonom. Harry-től jött. Olvasás közben a szívem egyre gyorsabban pumpálta a vért és éreztem, hogy elpirulok. Erre nem tudok mit írni és fölösleges is lenne, ezért boldogan csúsztatom vissza a zsebembe a készüléket.
Izgatottan vártam, hogy a csengő megszólaljon és elmehessek már innen végre. Amikor ez meg is történt, berámoltam a cókmókom a táskába és Dasy-vel a kijárat felé szedtük a lábainkat. Amikor szemünk elé került az udvar és megláttam két ránk mosolygó arcot a szívem őrült vágtába kezdett. Ciki vagy nem, de lerohantam a lépcsőn és Harry karjai közé vetettem magam. Felnevetett heves köszönésemen. Megfogtam kabátja szegényét és megcsókoltam.

Én kezeimet nyaka köré fontam, ő meg derekamat karolta át és szorosabban vont magához.
- Szia. - súgtam még mindig lábujj hegyen állva. Homlokát az enyémnek döntötte és úgy mosolygott rám édesen.
- Szia.
Még egy apróbb csókot adtam szájára, majd oldalához bújva Dasy párosa felé fordultam. Ők még éppen üdvözölték egymást.
- Ma elviszlek valahova munka után. - hallottam meg halt hangját a fülemnél. Forró leheletére megborzongtam. Felé fordultam.
- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Majd meglátod. - kacsintott.
- Kérleeek. Kíváncsi vagyok. - könyörögtem és próbáltam kiskutya szemeket imitálni.
- Meglepetés lesz. - rázta meg a fejét. - Elmegyünk randizni. - hajolt közelebb hozzám, majd gyengéd csókot kaptam.
- Alig várom. - súgtam, majd újra megcsókoltam.
- Azt hittem, hogy szakítottatok! - hallottam meg egy felháborodott hangot mögülem. Megszakítottam a csókot és fújtatva fordultam az idegesítően magas hang irányába.
- Nem mondta senki, hogy szakítottunk Shelly. Csak nem cáfoltam meg, amit mondtál. - mondtam nyugodt hangon.
- Gyűlöllek. - nézett rám. Erre nem tudtam mit mondani csak felnevettem. Toppantott egyet hisztisen a lábával, majd elviharzott.
- Kezdem megszeretni ezt a csajt. - nevetett Harry. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Most mi van? Annyira vicces. Mindig megnevettet. - rántotta meg hanyagul a vállát.
- De azért remélem nem neki szurkolsz. - mentem közelebb hozzá. Hangom kacéran csengett.
- De. De úgy sincs esélye egy boszorka ellen.
- Tehát neki drukkolsz. Azt hiszem ez a randi pont jól jön neked. Ki kell engesztelned és elérned, hogy ezek után megbocsájtsak neked. - súgtam szinte ajkaiba.
- Remélem sikerül. - súgta ő is, de nem távolította el azt az egy ujjnyi távolságot, ami ajkaink között terpeszkedett.
- Ühüm. - hümmögtem, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Nyelve simogatta az enyémeket. Mikor oxigénhiány miatt elváltunk csillogó szemekkel nézett rám. Tekintetemet Louis-ra és Dasy-re emeltem. Ők is elvoltak veszve egymásban. Louis szorosan vonta magához Dasy vékony testét, Dasy meg Louis haját túrta csók közben. Annyira gyönyörű párt alkotnak. Vajon mi is ilyen jól mutatunk együtt Harry-vel?
A boltban annyi dolgot kellett megcsinálnom, hogy hamar elment az idő. Ha Mike nem lenne bent, biztos nem végeztem volna este 8-ig sem. De 4 kéz több dologra képes, mint kettő, így hamar végeztünk. Felkaptam magamra a kabátom és Mike-tól elköszönve léptem ki a hűvös levegőre. Harry épp szállt ki az autójából.

 Hogy tud valaki ennyire kibaszottul szexyn kiszállni egy kocsiból? Az ajkamba haraptam és elindultam Harry felé. Gondolom most a randi miatt jött autóval. Egy csókkal köszöntött, majd kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Megvárta, amíg beülök és becsukta az ajtót. Majd elölről megkerülve a kocsit ő is beült a volán mögé. Becsatoltam magam és izgatottan néztem Harry-re. Felém fordult és elmosolyodott. Észrevettem, hogy egy fekete kendő van a kezében.
- Muszáj ezt? - néztem rá megrökönyödve.
- Csak így lesz meglepetés. - bólintott. Beletörődően sóhajtottam egyet és kikapcsoltam az övet, hogy el tudjak fordulni. Megéreztem a puha anyagot arcomon. Becsuktam a szemem és tűrtem, ahogy nem túl szorosan megköti. Miután végzett a fülem mögötti érzékeny pontra egy puszit nyomott, majd beindította a kocsit. Visszafordultam a normális ülőhelyzetbe és kezeimmel az övet kerestem. Sikertelenül. Harry felkuncogott mellettem.
- Nem röhögni! Egyáltalán nem vicces. - morogtam. Nagy kezeit megéreztem a fejem mellett. Bekapcsolta az övet. Egy csókot lehelt ajkaimra, amit viszonoztam, majd éreztem, hogy a kocsi megindul alattam. Kezdett irritálni a kényszeres vakság, de gondolataim elkalandoztak, ezzel könnyítve a helyzetemen. Eszembe jutott, hogy amikor legutóbb ebben az autóban csücsültem féltem tőle. Most meg izgatottan várom a randit, amire Ő visz. Akitől még nem is olyan régen féltem. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen a szituáción. Ha akkor valaki nekem azt mondja, hogy randizni fogok vele, sőt beleszeretek, akkor körberöhögöm. Talán még pofán is csapom. De most. Itt ülök izgulva és szerelmesen. Ki gondolta volna? Nem tudom mennyi idő telt el, de már csak arra eszméltem, hogy az autó megállt, rá pár másodpercre pedig a motor is elcsöndesül. Elvetettem azt az ötletet, hogy vakon megpróbálok kiszállni az autóból, mert biztos, hogy pofára esnék. Szóval csöndesen és izgatottan vártam, hogy a felőlem lévő ajtó is kinyíljon és erős kezeit derekamon érezzem. Amikor ez megtörtént egy mosoly jelent meg arcomon és egyik kezébe kapaszkodva kászálódtam ki a kocsiból. Éreztem, hogy mögém áll. Egy puszit kaptam az arcomra, majd a kendő lekerült szememről, ezzel újra szemem elé tárva a színeket és az előttünk lévő épületet. Amikor biztos voltam benne, hogy nem a szemem káprázik - a szemhéjamat lecsuktam, majd fel és ezt többször megismételtem - elnyílt ajkakkal fordultam a derekamat ölelő srác felé.


Haligali! :DD Már kezdtem unni a régi kinézetet így újat csináltam. Cirka 5 óráig szórakoztam vele. Próbálgattam és új dolgokat fedeztem fel. Amikor már kész lett volna az egész, sikeresen új sablonra mentem, amivel az egészet kitöröltem és kezdhettem elölről. -.-" /ez is csak én lehetek.../ De nem baj. Szerintem megérte, mert nekem sokkal jobban tetszik, mint a régi. Szóval új résszel és új kinézettel próbáltalak megajándékozni titeket! :)) Remélem nektek is tetszik! :)) Várom a véleményeteket a résszel és a kinézettel is kapcsolatban! :D Pusza nektek! <3

Nagy ölelés: Kata Xx.

Ui.: Ha a betűtípus nehezen olvasható jelezzetek. :)