"Vajon ez lehet a szerelem?"

 Hello my Dears! :) Ne haragudjatok, hogy 1 hét után jelentkezem, de beindult a munka és minden este kipurcanva érek haza. És hétvége szünetem sincsen... :( De erőt vettem magamon és megírtam, mert úgy gondolom, hogy tovább nem halogathatom. Így megírtam :)) Harry-s szemszög. :) Talán ez egy kis extra kiengesztelés képen. Talán most majd több időm és energiám lesz írni :) És ha elkezdődik a suli, akkor már tudni fogom rendszerezni. :)) De így nehéz, mert konkrétan néha elgondolkozok, hogy milyen nap is van ma, annyira egybefolyik az egész :) Na de nem is magyarázok fölöslegesen! :) I Hope You Like It! ;) :DD 

Kata Xxx.

24.fejezet

Harry szemszöge:

Éreztem, ahogy szorítása már nem olyan erős, sőt szinte gyenge. És a súlya is elnehezedett. Aranyosan szuszogott a nyakamba. Hát ez a lány nem semmi. Képes elaludni a hátamon, miközben cipelem. Észrevettem már korábban is a karikákat a szeme alatt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kimerült és fáradt. De vajon miért? Rémálmok gyötrenék amiatt amin keresztül kellett mennie miattam? Vagy talán aggódott értem? Talán őt is megviselte volna ez az 1 hét? Mert Louis azt hitte, hogy a vállam miatt vagyok a padlón. Én Alison miatt voltam. Hiszen hiányzott. Az a kétségbeesés, hogy nem tudom mit akar. Az a tudat, hogy fenn áll a veszélye, hogy elhagy. Nem azért zavart volna, mert van Michael és a küldetés. Nem. Amiatt, mert már nem lenne ugyan az nélküle. Én nem lennék ugyan az nélküle. Szükségem van rá. Talán jobban, mint a levegőre. És nem tudom, hogy ezek az érzések pontosan mit jelentenek. Ilyet még sosem éreztem. Minden lány csak 1 alkalomra kellett. És ennyi. Nem sóvárogtam utánuk, nem aggódtam értük, nem érdekeltek. Nem szerettem őket. Lehet, hogy szerelmes vagyok ebbe a szelíd, csupa szív lányba? Talán neki sikerült ellopnia a szívem? És ő hogy érezhet irántam? Neki vajon mit jelentek? Jelentek neki egyáltalán valamit? De csak fontos vagyok neki, ha csak egy kicsit is. Hiszen ha nem így lenne, nem bocsájtott volna meg. Vagy igen? A francba már. Félek hogy ez a bizonytalanság lassan felemészt belülről. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy már itt vagyunk a házuk előtt. A tündér még mindig az igazak álmát aludta. Az anyja még biztos nincs itthon, mert a házat sötétség uralta, ha meg mégis akkor meg már alszik. Így  kicsit nehézkesen, de ügyesen kihalásztam az egyik virágcserépből a kulcsot és kinyitottam az ajtót, majd bezártam magam - magunk - után. Felmentem az emeletre. A szobájában rend uralkodott, ami kicsit szokatlan. Nem rendetlen, de valami mindig van a földön vagy az ágyán, ami nem odavaló. De most minden patentul a helyén volt. Óvatosan az ágyára fektettem. Úgy látszik, ha mélyen alszik, akkor még bomba is robbanhatna mellette, akkor sem kelne fel. Ezzel a megnyugvással -,hogy nem ébresztem fel - a nadrág gombja felé nyúltam. Mire készülök? Hát arra, hogy levetkőztessem, mert kényelmetlen farmerban aludni. Lélegzet visszafojtva kezdtem el kigombolni a nadrágját, ami a formás fenekére és lábaira simult. Lehúztam a cipzárt és ebben a pillanatban éreztem meg az izgalmat. Lejjebb húztam a nadrágot és szemem elé tárult a micimackós (?) franciabugyija. Istenem de aranyos. Jesszus. Még egy lányra sem mondtam ezt a szót. Sőt. Egyáltalán nem használtam még ezt a szót. Még fejben sem. Ennyire elcsavarta volna a fejem? Megráztam fejem, hogy szabaduljak ettől a gondolattól és inkább visszatértem ahhoz a tevékenységemhez, hogy megszabadítsam a kényelmetlen ruhadarabtól. Amikor már levettem róla elállt a lélegzetem. Annyira gyönyörű és formás teste van. Beleharaptam a szám szélébe. Legszívesebben a bokájától egészen a fenekéig végigcsókolnám. És a fenekénél megállnék és azt csókolgatnám körbe és simogatnám. A testem egyik legnagyobb büszkesége mutatta, hogy mennyire vágyom rá. Erőt vettem magamon és kirohantam a szobából. A fürdőbe menekültem. Megengedtem a vizet és kezeimmel tálat formálva a csap alá tettem. Megvártam amíg megtelik vízzel, majd az arcomba nyomtam a hideg vizet. Ezt a tevékenységet még megismételtem párszor, addig amíg le nem nyugodtam. Hogy lehet valaki rám ilyen nagy hatással? Pedig csak a combjai voltak fedetlenek, nekem ez mégis elég volt, hogy majdnem elveszítsem az eszem. Belenéztem a tükörbe. Egy boldog szem csillogott vissza rám. Egy kis időbe telt, amíg rájöttem, hogy azok az én szemeim, amik szinte ragyogtak. Hát tényleg így nézek ki? Tényleg ezt műveli velem ez a lány? Igen. Boldog vagyok. Talán olyan boldog, mint még eddig soha. Ezzel a tudattal indultam vissza a szobájába. Édesen szuszogott. Vigyázva, hogy ne keltsem fel, befeküdtem mellé. Aludni nem tudtam, mert csak meredtem magam elé. És gondolkoztam. Eldöntöttem, hogy én Alison-nal akarok lenni. Mindenáron. Mindent el kell követnem, hogy együtt lehessünk. Boldoggá tesz. És ezt a tükörképem is bizonyította. Amikor már kezdtem átadni magamat a fáradságnak, meghallottam a halk csilingelő hangját.
- Harry. - súgta halkan. Arcára néztem, de még mindig békésen aludt. Beszél álmában?
- Harry. Ne menj el! Ne hagyj itt! - nyöszörgött, miközben nyugtalanul mozgolódott. Hirtelen lefagytam a döbbenettől, de karjaimmal átkaroltam és fejét a mellkasomra vontam.
- Szeretlek Harry. - súgta halkan, majd sóhajtott egyet. Bennem meg megállt az ütő. Szeret engem? Ez... Ez most meglepett. Szóval szeret engem? Tényleg szeret? Mármint szerelmileg szeret? Nem. Addig nem lehetek biztos benne, amíg ébren ki nem mondja. Még egy ideig ezen agyaltam, aztán mocorogni kezdett. Hirtelen ült fel, ezzel kibontakozva kezeim közül. Körbenézett, aztán a szeme megállapodott rajtam. Szemei álmosak és kómásak voltak. Haja kicsit hasonlított a szénaboglyához. Ezen kuncognom kellett.
- Harry, hogy kerültem haza? - kérdezte értetlenül. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, ami az ágy melletti kis komódon helyezkedett el.
- Elaludtál a hátamon kicsim. - mosolyogtam. Zavartan nézett rám, majd a tekintetét lejjebb vezette és meglátta, hogy nincs rajta gatya.
- Ez... Te... Te vetkőztettél le? - kérdezte akadozva és az arca vörösre váltott.
- Igen. Mert farmerba kényelmetlen aludni. - vontam vállat.
- Értem. Öhm. - túrt a hajába zavartan. - Most elmegyek fürdeni. - nyögte ki. Elfojtottam egy mosolyt a viselkedése miatt. Néztem formás fenekét, ahogy befut a fürdőbe. Remélem nem jut eszébe idő előtt, hogy nem vitt magával ruhát. Kuncogtam magamban. A telefonomat nyomkodtam, amíg ő fürdött. Este 9 óra. Azt hittem, hogy már 11 óra is lehet. Akkor mégsem elmélkedtem olyan sokáig.
- Harry. - hallottam egy félénk hangot.
- Igen? - néztem a résnyire kinyitott fürdőajtóra, amin csak a fejét dugta ki. Nagy mosoly jelent meg az arcomon, amikor megláttam, hogy tiszta vörös az arca és annyira zavarban van, hogy szinte rám sem néz.
- Fordulj el kérlek! - kérte csöndes hangon.
- Miért? - húztam az agyát.
- Mert csak törölköző van rajtam. - forgatta meg szemeit.
- Nem baj. Azt hamar lekapom, ha ennyire zavarba vagy miatta. - mosolyogtam rá.
- Nem vagyok egyáltalán zavarba! És te nem veszel le rólam semmit! - mondta keményebb hangon, de mégis megbújt benne a pajkosság.
- Na jó. Akkor most megúsztad. - hagytam rá, majd elfordultam. Az ablak üvegén keresztül néztem, ahogy elfut a szekrényéhez és kivesz belőle egy nagy zöld sima pólót és egy rövidnadrágot. Amikor egy piros, csipkés bugyit vett a kezébe,nagyot nyeltem. A fejembe megjelent egy kép, amin csak az a szexy bugyi van rajta a hozzáillő melltartóval. Ezt követte még több kép, amikor már csak a bugyi van rajta, majd már az sem. Az izgalom és a vágy átjárta testemet. Kívántam őt. Kibaszottul kívántam, de még nem lehet. Ő nem akarná én meg nem akarom elbaszni a dolgot. Várok rá. És ez az a pillanat, amikor ténylegesen megbizonyosodott az, hogy Alison teljesen megváltoztatott. Egy lány sem fogja meg a fantáziám rajta kívül. Már nem érdekelnek a bulik a pia és az egy éjszakás kalandok. Minden reggel mellette akarok felkelni. Minden éjjel őt átkarolva akarok elaludni. Az ő illatát akarom érezni egész nap. Vajon ez lehet a szerelem? A francba már, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy mi a szerelem. Hogy ez az egy szócska milyen érzéseket takar. Éreztem, hogy az ágy egy kicsit besüpped mellettem. Odafordultam és egy gyönyörű barna szem mosolygott rám. Egy ideig csak néztük egymást, majd hirtelen megcsókolt. Nem szarakodtam. Rögtön visszacsókoltam. Kezeimet derekára tettem, hogy még közelebb vonjam magamhoz. És akkor oylat tett amire nem számítottam. Egy egyszerű csóknak indult, majd annyira szenvedélyes és vad lett, hogy az ölembe mászott és lovaglóülésben helyezkedett el rajtam. Meglepődtem de nem tiltakoztam. Többször elváltak ajkaink egy kis időre, de akkor vagy ő csókolgatta az arcom vagy én az övét. Amikor megszakította a csókot, azt hittem, hogy ennyi volt és alszunk. De aztán megéreztem puha ajkait a nyakamon. Apró puszikat hagyott rajta. Ezzel elérte, hogy egy nyögés hagyja el számat és a lenti testrészem is jelezte, hogy tetszik neki a dolog. Belekuncogott a nyakamba. Lehelete csikizte nyakam, de úgy hogy libabőrös lettem. Egy kis kényeztetés után visszatért ajkaimhoz. Beleharapott alsó ajkamba. Megint felnyögtem. A csókot nem szakította meg egyikünk sem. Csak faltuk egymás ajkait. Ő mohó volt én meg nem bírtam leállítani. És nem is akartam. Majd megint meglepett. Kezeit mellkasomra tette és lenyomott az ágyra, miközben beleharapott alsó ajkamba. Kezemet a fenekére tettem, hogy közelebb húzzam magamhoz. Most én szakítottam meg a csókot, hogy egy kicsit kényeztessem tökéletesen ívelt nyakát. Apró puszikkal halmoztam el minden egyes milliméterét és a nyögések amik kicsúsztak ajkain -, ha még lehet - még jobban begerjesztett. Nem engedte, hogy még játszadozzak a nyakával, mert türelmetlenül ajkait az enyémekre nyomta. Hevesen csókoltuk egymást, de az eszem utolért. Kezeimet fenekéről feltettem derekára és eltoltam magamtól. Felülről nézett rám kérdőn és értetlenül.
- Alison... - kezdtem bele, de közbeszólt.
- Nem akarod? - szemeiben megjelent a szomorúság.
- Már hogy ne akarnám te csacsi? - mosolyogtam kedvesen. Az izgalom és a vágy még mindig veszített belülről, de próbáltam nem jelét adni és nem törődni vele. Kevés sikerrel. - Úgy kívánlak, mint még senkit. De neked ez az első és nem akarom, hogy... - kezdtem magyarázkodni, de megint közbeszólt.
- Nem ez az első. - mondta gyorsan.
- Tessék? - kérdeztem vissza döbbenten.
- Pár hónapja elmentem egy buliba. - kezdte. Lekászálódott rólam és leült mellém. Én is felültem és kíváncsian néztem rá. Ő elkapta a pillantását rólam és a kezét kezdte fixírozni, amit tördelt. - És ott volt egy régi barátom, akivel mindig jó kapcsolatot ápoltam. Úgy hívják, hogy Dean. Valamit keverhetett a piámba, mert nem ittam olyan sokat, hogy fejre álljak tőle. Abból az éjszakából nem emlékszem semmire. Csak amikor felébredtem egy idegen szobában és idegen ágyban ébredtem meztelenül. Éreztem, hogy valami nincs rendben odalent. Aztán megláttam a mellettem alvó, szintén pucér Deant. Éreztem, hogy megtörtént a dolog de nem voltam benne biztos addig amíg meg nem láttam a kicsit véres lepedőt. Gyorsan felöltöztem és elfutottam onnan. Dean egy ideig keresett, de nem foglalkoztam vele. Azóta sem beszéltünk és nem is akarok vele összefutni. - hangja remegett. A méreg elöntötte testemet. Kapkodtam a levegőt. Kezem ökölbe szorult. Az ujjaim szinte már elfehéredtek. Megerőszakolták. A felismerés fájdalmasan hasított belém. A düh egyre jobban kezdte elborítani az agyam. De aztán észrevettem, hogy Alison kezére valami lecseppent, majd több csepp is követte. Az agresszió eltűnt, mintha ott sem lett volna. Helyét az aggodalom és a féltés vette át. Átkaroltam és a mellkasomra vontam. Megfogtam a derekánál és az ölembe ültettem. Nem lovagló ülésben, csak úgy simán. Arcát a mellkasomba fúrta. Éreztem, hogy a pólóm vizesedik, így kezeimmel simogattam a hátát és a haját, hogy megnyugtassam. Egy ideig még szipogott, de hamar abbahagyta. Kezei engedtek a görcsös szorításból. Kissé eltávolodtam tőle, hogy ujjamat álla alá helyezzem és finoman felém fordítsam. Szemeiben könnyek csillogtak.
- Nyugalom kicsit. Ez soha többet nem fog megtörténni veled. Nem engedem. Megígérem. - súgtam, miközben kezemet arcára tettem és hüvelykujjammal cirógattam vizes arcán.
- Köszönöm Harry. - súgta hálásan. Elmosolyodtam.
- Hiszen tudod, hogy a testőröd vagyok. - kacsintottam rá. Elmosolyodott.
- És a barátom is vagy. - mondta. Arcára visszatért a játékos mosoly és szemei is már pajkosak voltak.
- Ezt mond még egyszer. - kértem suttogva, hiszen újra hallani akartam, ahogy csilingelő finom hangján kimondja, hogy a barátja vagyok.
- A barátom vagy Harry Styles. És csak az enyém! - súgta szenvedélyesen, majd megcsókolt. Viszonoztam csókját. Ez most nem volt olyan heves, mint az előzőek de nem is bántam. Így hogy tudom, hogy mi történt vele, máshogy állok hozzá. Olyan mint egy törékeny kis hímes tojás. Vigyáznom kell rá, mint a szemem fényére. Eltökéltem magam, hogy mostantól mindentől megvédem. Ha kell még saját magamtól is.
- Aludjunk kicsim. - súgtam. Bólintott egyet. Egy puszit nyomtam pisze orrára, majd magammal húzva fektettem magam mellé, úgy hogy feje mellkasomon legyen.
- Jó éjszakát Harry. - súgta, majd elnyomott egy ásítást.
- Álmodj szépeket kicsim. - súgtam én is, majd a hátát simogatva ringattam álomba. Milyen az ilyen ember, aki ezt csinálja egy tündérrel? Még egy ideig dühöngtem, majd a szörnyű felismerés szinte mellkason vágott. Jó nagy erővel. Olyan ember, mint én. Hiszen nekem is kezdetben ilyen dolgokra kellett. És a feladatom nem az, hogy babusgassam és szeressem. - Jaj istenem, csak ezt oldjam meg valahogy. Csak had legyek boldog egyszer mellette. Megváltozom. Lehet, hogy már meg is változtam. Jobb ember leszek, csak kérlek hagyd meg őt nekem! - könyörögtem magamban Istennek. Próbáltam a negatív gondolatokat elásni jó mélyre. Hiszen most itt vagyok mellette. Itt szuszog a karjaimban. És reggel mellette ébredhetek. Ha nem is maradhat ez így mindig, akkor legalább ezt élvezzem ki, hogy legyen mire emlékeznem. Amikor már egyenletesen és csöndesen szuszogott karjaimba én is átadtam magam a sötétségnek.

Megint 1 komentet kaptam az előző részhez... Miért csináljátok ezt velem? :O :(( Kérlek titeket, hogy írjatok! Elég egy két szó. Nekem már az is sokat jelent... Kérlek titeket! :)