"Hirtelen kedélyváltozás"

 Hello my Dears! :)) Legkésőbb estére ígértem. Hát jó este van már. :)) Sajnálom, hogy csak most, de egész héten úgymond bébiszitterkedni fogok anyu barátjának lányára vigyázok. Játszanom kell vele, meséket nézni, ami el sem tudnátok hinni, milyen fárasztó tud lenni néha. Főleg ha van medence, amibe ugrálni és birkózni lehet. :) Na nem mondom, hogy én nem élvezem, de tényleg le tudja szívni az ember energiáját :) Ami jó hír, hogy elfogyott a dinnye, így az én nyári munkám is befejeződött! :DD Hál' istennek! :D Nagy megkönnyebbülés :))Az hogy megvettük a füzeteket és a táskát a sulira, kétes érzéssel tölt el. Várom is meg nem is. Bizonyítani szeretnék, meg hiányoznak a szünetekben lévő baromkodás, vagy amikor az órán ülve vörös fejjel próbálod visszafogni a nevetést, mert valamelyik idióta osztálytársad benyög valami poént az óra közepén :DD De viszont a tanárok fancsali képe, meg az óra bámulása, minden percben nem hiányzik :( Pedig a nyári szünet már nagyon a végét járja és ami a legrosszabb, hogy alig bírtam kiélvezni a szabadságot, mivel dolgoztam ezért nem volt sok időm a barátaimra és a blogra.. :( Na de nem traktállak ezekkel titeket. :)) Puszi nektek! <3 :)

Kata x.

25. fejezet

Alison szemszöge:

Reggel az ébresztőmre pattantak ki a szemeim. Harry csak nyöszörgött és szorosabban vont magához, de nem kelt fel. Még álmában is erősen tart. Istenem de aranyos. Úgy gondoltam, hogy most hagyok időt magamnak egy kis időt lustizni iskola előtt.  Aztán eszembe jutottak a tegnap este történtek. Nem tudom, hogy tudtam elaludni a hátán. De ő hősiesen helyt állt és cipelt egészen az ágyig. Aztán ami utána történt. Konkrétan rávetettem magam. Gátlások nélkül. Egyáltalán nem vall rám, de ahogy ott ült az ágyon a csillogó zöld szemeivel fürkészve, szexisen a hajába túrva. Egyszerűen ott teljes kész voltam. Aztán még tetézte azzal, hogy meg is csókolt. Hát ez van ha nem hagy időt, hogy lenyugtassam magam és a hormonjaim. Úgyhogy az ölébe csüccsentem. És ha nem állít le, akkor meg is történt volna az a bizonyos NAGY DOLOG (csupa nagybetűvel). De azt nem gondoltam volna, hogy bárkinek is elmondom a buliban történteket. Dasy sem tudja, sőt anyunak sem szóltam róla. Szégyellem a dolgot. De tudtam, hogy Ő nem fog kinevetni vagy megvetni miatta. Ezért is szeretem. Kezdem érezni, hogy teljes szívemből beleszeretek. Visszavonhatatlanul.
Vigyázva, hogy ne keltsem fel, kicsit feljebb csúsztam. Azért nem kibújtam a kezei alól, mert úgysem sikerült volna, olyan erősen tartott. De ez is annyira jól esik. Még az is jól esne, ha a szuszt is kiszorítaná belőlem. Na jó. Az talán nem annyira. De olyan különlegesen ölel. Erősen, mégis gyengéden. A csókjai. Na hát arra nincsenek szavak. Úgy tökéletes, ahogy van.Sóhajtottam egyet. Ajkaim égettek. Az ő csókjára vágytak.
- Hé. Bucifejű. Ideje felkelni. - simogattam az arcát. Felhúzta az orrát és összeráncolta a szemöldökeit, de a szemeit nem ynitotta ki.
- Bucifejű? - kérdezett vissza, még mindig csukott szemmel.
- Ühüm. - hümmögtem. Kezeit derekamra tette és lerántott magáról, majd fölém magasodott. Szemei már nyitva voltak. Kicsit álmos volt még de csillogott benne a játékosság.
- Mi az, hogy bucifejű? - kérdezte szemembe nézve.
- Az vagy. - nyújtottam rá a nyelvem. Kezeimet a fejem mellé szorította - nem fájdalmasan, de erősen - a párnába.
- Igen? - húzta fel egyik szemöldökét a homloka közepére és a féloldalas mosoly díszelgett arcán.
- Pontosan bucifejű. - bólintottam.
- Na ezt megbánod. - mondta, majd kezeimet úgy helyezte, hogy a fejem fölött legyenek és átfogta egy kezével a csoklóimat. A másikkal - amit szabaddá tett - elkezdte csikizni az oldalam.
- Nem vagyok csikis. - próbáltam hitelesen előadni a komolyat. De ez min hiába, mert az oldalamon eltalálta azt a pontot, ahol nagyon csikis vagyok.
- Harry! - sikítoztam. Vergődtem alatta, de hiába. Sokkal erősebb nálam. - Ne! Kérleek! - visítoztam.
- Mi vagyok? - kérdezte, miközben ujjai tovább kínoztak.
- Bucifejű! - mondtam hangosan két visítás közepette.
- Nem helyes! - mondta, majd rám ült. De éreztem, hogy nem egész testsúlyával nehezedik rám. Tovább visítoztam és küzdöttem, továbbra is sikertelenül.
- Szóval mi vagyok? - kérdezte megint, megadva a lehetőséget.
- Elkések a suliból. - próbáltam az adu ászt bevetni. Nem jött össze. Továbbra is csikizett.
- Mi vagyok? - kérdezte megint. Fújtattam egyet - már amennyire ez lehetséges volt -.
- Helyes, aranyos, kedves, szívdöglesztő srác! - visítoztam hangosan lihegések közepette.
- Ez a jó válasz. - ujjai elengedtek, majd arcát közelítette az enyémhez. Ajkait az enyémre tapasztotta. Szorítása engedett. Majd kezeimet elengedte a satuból, hogy kezével az arcomat cirógassa.Ezt kihasználva gyorsan kibújtam alóla és elfutottam az ajtóig. Harry meglepetten pislogott rám.
- Még mindig bucifej vagy. - kacsintottam majd kirohantam a szobámból.
- Fussál is kislány, mert elkaplak. - hallottam meg a hangját nem is olyan messziről mint hittem. Nevetve futottam le a lépcsőn. A konyhába szándékoztam menekülni, de két erős kéz a derekam köré fonódott és megállított az ajtóban.
- Hova-hova? - súgta fülembe.
- Sehova. Itt most jó. - sóhajtottam, majd felé fordultam. Szemei ragyogtak és pajkos mosoly ült arcán.
- Tehát tényleg bucifejű vagyok és nem is illenek rám azok a szavak, amikkel utána illettél meg? - kérdezte, miközben színpadiasan elhúzta a száját.
- De nem ám. - incselkedtem.
- Biztos? - kérdez vissza.
- Biztos. - bólintok.
-Hm. - hümmögött, majd egyik kezét arcomra helyezte és megcsókolt. Gyengéd volt. Túl hamar vége lett.
- És most is bucifejű vagyok? - kérdezte mosolyogva.
- Már az aranyosnál tartunk. - rántottam meg a vállam, jelezve, hogy ez nem volt elég. Vette az adást, és újra összeforrtak ajkaink. Most forrón csókolt, de mégis visszafogta magát.
- És most? - kérdezte miután megint kissé eltávolodott.
- Hm. Kedves. Nem több. - súgtam. Ajkát megint enyémre tapasztotta, de most nyelvét bedugta a számba. Nyelveink lassú táncot jártak.
- Szívdöglesztő. - mondtam miközben homlokát az enyémnek támasztotta.
- Az nekem elég. - mosolygott.
- Na nem! Tudsz te ennél jobban Styles! És most meg is fogod mutatni! - mondtam, majd pólójánál fogva magamhoz rántottam. Belemosolygott a csókba, de hallgatott rám. Nyelveink forró, szenvedélyes és vad táncot jártak, miközben keze oldalamat és hátamat simogatta. Amikor éreztem nagy tenyerét a lassan a pólóm alá csúszni, lábujjhegyre álltam és erősebben vontam magamhoz. Ujjai elérték azt a pontot, ahol a melltartóm csatja helyezkedne el, de mivel reggel volt és éjszakára nem teszek fel melltartót - nappalra is utálom, nem hogy még éjszaka - ezért ujjai a csupasz bőrömet simogatták.
- Khm. - hallottam meg egy hangot, ami anyuéra hasonlít. Olyan gyorsan szakadtunk el Harryvel egymástól, mintha valami rosszaságon kaptak volna el minket.
- Anyu? Te még itthon vagy? - kérdeztem teljesen elvörösödve. Kezeimet összekulcsoltam a hátam mögött és sarkamat fel-le mozgattam zavaromban.
- Igen. - mondta, miközben szemei köztem és Harry között cikáztak. Harry-re néztem. Ő egyáltalán nem volt megszeppenve anyu váratlan jelenlététől.Vajon mióta állhat a konyhaajtóban?
- Öhm. Szóval. Anyu ő Harry. Harry Ő anyu. - mutattam be őket egymásnak.
- Már találkoztunk. Bejött hozzám a kórházba valamikor, hogy engedjelek el vele estére. - mosolygott anyu. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
- Szia. - adott két puszit anyunak(??!!). A döbbenettől mozdulni sem tudtam. Arra "ébredtem fel", hogy mind a ketten nevetnek. És rajtam.
- Remek. - motyogtam halkan, majd elindultam a konyhába. Harry is jött utánam.
- Kérsz kávét? - kérdeztem, miközben magamnak már öntöttem is ki a bögrémbe.
- Inkább kakaót. - mosolygott aranyosan. Kicsit meglepett ezzel a kakaóval, de nagyon aranyos. Csináltam neki kakaót, miközben ő anyuval beszélgetett az asztalnál. Hm. Ami ebben az egészben jó, hogy anyu kedveli Harry-t. Egy gond kizárva. De az furcsa, hogy már ennyire ilyenek. Mármint nem is tudom. Azért eléggé meglepődtem, ahogy viszonyulnak egymáshoz. Már így rögtön 2 puszi. Hm. Érdekes. De mielőtt bárki is félreérti nem vagyok féltékeny a saját anyámra. Az elég furcsa lenne. Csak meglepődtem és még kicsit szokatlan. Amikor kész lettem a kakaóval feléjük fordultam. Egy ideig csak néztem őket. Szívemet melengető melegség járta át, látva, ahogy beszélgetnek és anyu felnevetett, Harry meg nagyon mosolyog. Egy kis ideig csak mosolyogva lestem őket, de főleg Harryt. Egyszerűen magával vonz. És nem csak a tekintetemet, hanem minden porcikámat. Kiabálva ugrálnak, hogy végre induljak el és üljek bele Harry ölébe, hogy érezzem a közelségét. Ennek eleget téve lépdeltem melléjük. Odaadtam Harrynek a bögréjét, míg az enyémet én szorongattak és zavaromba hol a széket, hol Harry ölét pásztáztam. Vajon anyu mit szólna? Nagyon intim húzás lenne? Vagy csak aranyosnak találná? Gondolom Harry észrevette hezitálásom, mert kuncogva nyújtotta felém kezét. Elfogadva azt csüccsentem az ölébe. Anyu mosolyogva nézte, ahogy Harry keze közrefogja derekamat, hogy közelebb húzzon magához. Kezemet -amiben nem a bögrét tartottam - rátettem az ő kezére. Ujjainkat összefűztük és úgy élveztük a reggeli beszélgetést. Lehelete egész végig csikizte a nyakam, ami mindig mosolygásra késztetett. Mondjuk nem csak emiatt volt levakarhatatlan a mosolyom. Harry ölében ülök és szorosan von magához, miközben anyuval beszélgetünk és nevetünk. Azt hiszem, hogy ezt betudhatom a képzeletbeli legjobb reggel listámra az első helyre. De sajnos ez sem tartott örökké, mert iskola van, ami azt jelenti, hogy készülődnöm kell. Hogy én mennyire utálom ilyenkor az iskolát. Felálltam Harry öléből, hogy elinduljak a szobám felé. De egy kéz megállított, ami a csuklómra fonódott. Lejjebb húzott, hogy arcunk egy szintbe kerüljön.
- Hova mész? - kérdezte mosolyogva.
- Felöltözni, mert az élet kegyetlen és iskola van én meg egy rendes diák vagyok, aki sosem késik.
- Ühüm. - hümmögött az ajkaimba, merthogy megcsókolt.
- Nem hiszed el? - távolodtam el tőle egy kicsit, hogy "felháborodva" tudjak nézni rá.
- De. Csak azt nem, hogy nélkülem akarsz ruhát választani. - biggyesztette le ajkait. Micsoda színész! :D
- Mert én nem tudok választani? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- De. Ügyes kislány vagy, de én ügyesebb. - kacsintott.
- Tehát akkor te ügyesebb kislány vagy nálam? - kérdeztem vissza nevetve.
- Most elkaplak. - figyelmeztetett. Gyorsan egy puszit nyomtam ajkaira, majd felvettem a nyúlcipőt. Nevetve futottam, mert a hátam mögött futó, állathangokat utánozva próbált megrémiszteni. Amikor beértem a szobámba, elkapott. Derekamnál fogva felemelt én meg behúztam a térdeim, kezeimet meg feltettem, hogy nevetve kapálózzak.

Majd csak ledob. De nem dobott le. Erős. Nagyon erős. Miután letett, szembe fordultam vele.
- Az a hang, amit kiadtál nem rég oroszlán akart volna lenni? Mert nagyon úgy hallatszott, mintha egy piros seggű pávián szerelmeskedne egy másikkal. - nevettem.
- És te azt honnan tudod, hogy akkor milyen hangot adnak ki? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Amikor kisebb voltam, apu elvitt az állatkertbe. És pont tanúja voltam. - kuncogtam.
- Kis boszorka. Most kinevetsz engem. - jelentette ki.
- Ühüm. - nevettem még mindig.
- Na jól van. - mondta, majd lenyomott az ágyra és kegyetlenül csikizni kezdte az oldalam. Visítoztam, küzdöttem, mind hiába. Ő meg jót szórakozott azon, ahogy szenvedek és tehetetlenül tűröm a kínzását.
- Gyerekek! Nem akarok elrontani semmi jót, de Alison kincsem el fogsz késni. - jött be anyu, ezzel elérve, hogy ujjai megálljanak és ne izegjenek- mozogjanak az oldalamon. Kifulladva löktem el magamtól Harryt, aki szintén kifulladva esett az ágyra. Odaslattyogtam a szekrényemhez. Kikerestem egy ruhát és bementem a fürdőbe, nem törődve Harry kaján mosolyával.

A fürdőbe magamra kaptam a szettet , majd egy leheletnyi sminket kentem magamra. A hajamat imán oldalra kötöttem, ami következtében néhány rövidebb tincs kicsúszott, de nem nagyon érdekelt.

Harry is más ruhában (?!) ült az ágyamon és a telefonját babrálta. Kérdőn néztem rá.
- Honnan volt ruhád?
- Az legyen az én titkom. - kacsintott. Megrántottam a vállam és az íróasztalomhoz léptem, hogy a szükséges füzeteket és könyveket beledobáljam a táskámba. Még jó, hogy a boltba van időm megcsinálni a házit. Táskámat átvetettem a hátamon és indulásra készen álltam. Harry elém állt és kezeivel átkarolta derekam és homlokát az enyémnek támasztotta. Kezeimet nyaka köré fontam.
- Gyönyörű vagy. - súgta halkan. - Annyira gyönyörű. - motyogta, majd ajkait mohón az enyémre nyomta. Visszacsókoltam.
- Azért nem kell túlozni. - forgattam meg a szemeim, miután észhez tértem csókjától.
- Úgy látszik a tükör túl koszos lehet. - mosolygott.
- Vagy a te szemed piszkítja be a fantáziád. - kacsintottam. Megforgatta a szemeit.
- El fogom érni, hogy mellettem gyönyörűnek érezd magad. Mert az vagy. - súgta halkan, majd egy apróbb csókot hagyott ajkaimon. Elengedett, de csak annyira, hogy megfogja kezem és elinduljunk. Amíg le nem értünk a nappaliba ezen kattogott az agyam. Eszembe jutott, ahogy legtöbbször rám néz. Az a különös csillogás a szemeiben. Mintha tényleg gyönyörűnek tartana. Talán tényleg így van. Nem tudom, de azt igen, hogy én Őt biztos gyönyörűnek tartom, már ha ezt lehet egy fiúra mondani.
- Elmentünk. - kiabáltam anyunak. Kisietett a konyhából.
- Jól van. Menjetek csak. Vigyázzatok! - mondta, majd mind a kettőnk homlokára csókot hintett. A szemem sarkából láttam Harryn a meglepettséget és valami mást is, amit nem tudtam hova tenni.
- Te is! Szia anyu! Szeretlek. - mondtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Szia Karen. - köszönt el félszegen anyutól.
Egész úton Harry csöndben baktatott mellettem. Egy szót sem szólt, de még rám sem nézett, csak ujjaink voltak összefonódva. Valamin nagyon gondolkozott. Néha megráncolta a szemöldökét, de volt pár pillanat, amikor fájdalmat véltem felfedezni a zöld tengerben. Aggódtam, hogy mi tört vele ilyen hirtelen és mi nyomatja, de úgy találtam jónak, ha nem kérdezgetem és nem is zavarom meg a gondolkodásban. Majd, ha szeretné elmondja. Ha meg nem, akkor biztos nem tartozik rám a dolog. Mivel egy kicsit késve érkeztünk meg, már senki nem volt az udvaron Dasyn és Louison kívül, akik türelmetlenül toporogtak a lépcső előtt. Amikor megláttam minket, megkönnyebbülten fújták ki a levegőt.
- Miért késtetek? - kérdezte kíváncsian Dasy.
- Kincsem, de kérdezd őket, mert jobb ha nem tudjuk a piszkos részleteket. Bár el lehet képzelni, ha az ember nagyon akarja. - húzogatta a szemöldökét Louis, miközben kaján vigyor játszott ajkain. Apró mosolyra húztam a számat, hiszen aggasztott Harry hirtelen kedélyváltozása. Valami bántotta és nem tudom mi.
- Menjünk, mert elkésünk. - néztem Dasyre. Bólintott egyet. Louis felé fordult, hogy elbúcsúzhassanak. Én is Harry felé fordultam, akinek most nem csillogott a szeme és semmi csibészes mosoly nem díszítette tökéletes arcát.
- Délután eljössz hozzánk? Most nem kell bemennem a boltba. - kérdeztem halkan, kicsit félve. Bólintott egyet. Nagyot nyeltem, majd egy bátortalan csókot hintettem ajkaira és elengedtem. Louistól is elköszöntem, majd Dasyvel az oldalamon mentünk be az iskolába. Dasy kíváncsian és aggódva nézett rám, de nem kérdezett. Úgy gondolta, ha majd el szeretném mondani, akkor közlöm vele, hogy mi történt. El is mondanám neki, csak, hogy én sem tudom, hogy pontosan mi is történt. Lemondóan sóhajtottam, majd beléptünk a terembe, ezzel elindítva az unalmas napot, ami előttem áll. Legalábbis az elkövetkezendő pár óra biztosan.

Furcsa lesz, amit most kérdezni fogok, de a véleményetekre vagyok kíváncsi! :)) Nemsokára esedékes lesz, hogy Alison és Harry forróbban és szerelmesebben ölelgessék egymást... (khm. remélem értitek mire célzok) :)) És arra vagyok kíváncsi, hogy leírjam e részletesen, vagy ne. :)) Mert nekem mind a kettő megfelel. :)) Nem tudom, hogy ki hány éves, vagy hogy kíváncsi e rá. És tudom, hogy ezt még egyik blogger sem kérdezte meg, de én megkérdezem :)) 

Ui.: Szégyen de nem emlékszem rá, hogy Alison anyjának a nevét már leírtam e. És ha leírtam akkor mi a neve és most semmi energiám nincs az egészet visszaolvasni... Első ötletnek Karen volt, szóval remélem ha le is írtam, akkor ezt a nevet írtam. Ha még sem akkor ezt a baklövést nézzétek el nekem kérlek.. :))