34. fejezet

Búcsú

A telefon ébresztőjére keltünk fel. 

- Még nee. - súgtam és közelebb bújtam Harry-hez. Ő is szorosabban ölelte körbe derekam. Még egy ideig így feküdtünk, de amikor a szundi újra bekapcsolt jelezve, hogy 10(?!) perc is eltelt, ideje volt készülődni. Bosszúsan sóhajtottam. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon azt az átkozott kütyüt, amiért elszakítja tőlem 2 hétre Harry-t. Na jó. Tudom, hogy a telefon nem tehet róla, de akkor is! Felültem és fújtattam egyet. Harry is felült, majd halkan felnevetett.
- Ne nevess. Nem vicces. Az a rohadt telefon. - húztam fel az orrom és karba tettem a kezem.
- Kicsim. Nem a telefon tehet róla. - nevetett még mindig, miközben közelebb jött hozzám.
- De. - durcáztam.
- Ha kapsz egy csókot, akkor mosolyogni fogsz? - kérdezte huncut vigyorral az arcán.
- Ötöt! - vágtam rá kapásból.
- Kettőt!
- Négyet!
- Hármat!
- Ötöt!
- Tízet! - mondta, majd egyre közelebb volt az arca az enyémhez.
- Tizenegy és megegyeztünk. Egyenlőre. - szóltam, hogy azért is enyém legyen az utolsó szó, majd megszakítottam azt a pár millimétert és az ajkaira vetettem magam. Belemosolygott a csókba, majd szenvedélyesen viszonozta azt. Alatta feküdtem, amikor megszakította a csókot.
- Mennem kell. - nézett rám bánatosan.
- Még nem. Majd sietsz a pakolással. - hadartam, majd lehúztam magamhoz és újra megcsókoltam. Amikor kezeimet a pólója alá rejtettem és végigsimítottam kockáin, megremegett és eltávolodott tőlem.
- Ali. Nem lehet. Mennem kell. - nézett elkínzottan a szemembe.
- Nem. Tudom, hogy még beleférne. Igazából miért nem akarod? - másztam ki alóla és vele szemben leültem. - Már nem... nem kívánsz? - kérdeztem akadozva.
- Hogy a fenébe ne kívánnálak? Mindennél jobban. De... - nézett szemembe.
- De? - nyeltem egyet.
- Nem akarok úgy szeretkezni veled, hogy utána elmegyek 2 hétre, mint aki jól végezte dolgát és itt hagy az ágyba meztelenül. - ez meglepett. - Csak veled akarok lenni. Feküdni melletted, miközben átkarollak és nézni a gyönyörű arcod, addig amíg még tudom. - szemei gyönyörűen csillogtak. A meghatottság könnyei kikívánkoztak szemeimből, de makacsul visszatartottam őket. Helyette boldogan mosolyogva csókoltam meg. Lehúztam magamhoz az ágyra. Ő mellém feküdt. Ajkaink elváltak egymástól. Oldalra fordultunk mind a ketten, hogy szembe legyünk egymással. Erős kezeivel átölelt, míg én egyik kezemmel a nyakát öleltem, míg a másikkal simogattam hibátlan arcát. Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. Igaza volt. Ez tényleg jobb. Talán órák is eltelhettek és az is előfordulhat, hogy kicsit elszundítottam. Na jó. Tényleg sikerült visszaaludnom, mivel arra keltem, hogy egy puha ajak érinti az enyémet. Elmosolyodtam, majd még mindig csukott szemmel húztam közelebb magamhoz. Mikor oxigén hiánya miatt elváltunk felnéztem gyönyörűen csillogó szemeibe.
- Mennem kell. - súgta, miközben végigsimított az arcomon. A sírás határán álltam. Nem tudom, hogy fogok kibírni nélküle ennyi időt. Még akkor is, ha mindig beszélünk telefonon. Az nem ugyanaz, mintha hozzábújnék és beszívnám férfi parfümjének mámorító illatát. De most nem volt itt az ideje sírásnak. Hiszen nem hiheti azt, hogy azért sírok, mert nem bízok meg benne és attól félek, hogy nem jön vissza. Hiszen tudom, hogy visszajön. Szeret és ebben is már biztos vagyok.
- Akkor itt hagyod a pólód? - néztem rá kiskutyus szemeket imitálva.
- Persze. - nevetett. Hálásan elmosolyodtam, majd még egy puszit nyomtam arcára és felkeltem az ágyról. Egy fekete pólóját (mi mást) gyorsan az ágyamra tettem - nem akartam a párnám alá tenni, mert akkor hamar átvenné az "én illatom" amit nem akarok, noha tudom, hogy úgysem lesz Harry illata 2 hétig. Ha szerencsém van és megbírom állni - úgy sem fog menni, de bizakodni lehet -, hogy ne szagolgassam folyton, akkor talán még 5 napig bírja. Mosolygós arcára néztem. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg még egyszer. Miután teljesítette a kérésem - ami heves csókcsata volt - elengedtem és a szekrényem elé álltam. Kikaptam belőle pár ruhadarabot és beszaladtam a fürdőbe átöltözni. Nem akartam túlzásba vinni az öltözködést így egy Mickey egeres pulcsi és egy fekete farmer is megfelel. Hajamat kontyba kötöttem és késznek nyilvánítottam magam.

- Valahogy sejtettem, hogy nem fogsz előttem öltözni. - mondta mosolyogva amikor kiléptem a fürdőből. Nem szóltam semmit csak gyerekesen kinyújtottam rá a nyelvem. Felnevetett, majd egy puszit nyomott arcomra és összefűzte ujjainkat. Elindultunk az ajtó felé. Szorosan fogtam tenyerét. Nem akartam elengedni. De sajnos muszáj volt. Hiszen a házunk előtti udvarnál tovább nem mentem. Mivel a kocsija itt várt rá. Tanakodtam egy kicsit azon, hogy hogy kerülhetett ide, de egy képzeletbeli vállrándítással elintéztem a dolgot. Már az sem lepne meg, ha kiderülne Harry-ről hogy titkon varázsló, mert hogy valakinek ennyire tökéletes külsője legyen, szinte már nem emberi dolog, főleg hogy belül is ugyan olyan tökéletes. Vannak hibái, mint minden embernek, de nekem a hibáival együtt tökéletes. És az a leghihetetlenebb, hogy ez a tökéletesség CSAK az enyém.
- Még nem is voltam a lakásodban. - döbbentem rá és sajnos hangosan. Harry furcsán nézett rám. Nem csodálkozom rajta...
- Hogy jön ide kicsim? - kérdezte kedves hangon.
- Nem tudom. Csak most segíthetnék neked csomagolni vagy valami. - hajtottam le zavaromban a fejem, de őt nem érdekelte hogy zavarban vagyok. Felemelte a fejem az államnál fogva ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.
- Most nem alkalmas. - nézett szemembe bocsánatkérően.
- Mivel kan lakás fogadjunk, hogy büdös van és mindenhol ezer éves kajamaradékok penészednek és a koszos alsógatyáid meg ruháid beterítik a padlót. - mondtam nevetve.
- Lehet. - rántotta meg a vállát.
- Amúgy. - tértem át komolyra. - Nem azért hoztam fel a dolgot, hogy a nyakadon lógjak. A Te házad a privát dolgaiddal megtömve. Nem baj, ha nem viszel el oda. Csak eszembe jutott, hogy még sosem voltam nálad és azt sem tudom hol laksz. - húztam el a szám. Igen. Elég fura, hogy nem tudom hol lakik, de már együtt vagyok vele. De ez legyen a legnagyobb gond a kapcsolatunkban.
- Majd elviszlek oda egyszer nyugi. - kacsintott.
- Oké. De ne takaríts ki előtte. - tettem gyorsan hozzá. Megint furán nézett rám. - Azért szeretlek amilyen vagy. Ha rumlis és büdös a házad, akkor is ugyanúgy foglak szeretni, mint ebben a pillanatban. De annak nem örülnék, ha miattam kitakarítanál, mert az azt jelentené, hogy megakarsz felelni nekem. Amit nem kell, mert már így ahogy vagy teljesen tökéletes vagy számomra. - pirultam el, de hogy zavaromat leplezzem megvontam a vállam.
- És ha gázmaszk kell ahhoz, hogy túléld? - hajolt közelebb és közelebb.
- Biztos jól állna. - mosolyogtam.
- Ebben biztos vagyok. - súgta, majd megcsókolt. Lassan és szerelemmel csókolt meg. Én is minden szerelmemet és törődésemet próbáltam belesűríteni ebbe a hosszú, de annál tökéletesebb csókba. Nyelve lassan simogatta az enyémet, majd lassú táncot jártak. Miután a csók véget ért - sajnos - homlokát az enyémnek döntötte.
- Szeretlek. - súgtam halkan.
- Én is szeretlek. És visszajövök. - súgta ő is, majd újra megcsókolt. Egy hülye könnycsepp folyt végig az arcomon - többet nem engedtem, pedig legszívesebben követte volna még 1000 is -, amit nem töröltem le, hiszen akkor meg kellett volna szakítani a csókot. De ő megtette helyettem. Halvány mosollyal az arcán törölte le arcomról, majd újra lehajolt és egy rövidebb csókot lehelt ajkaimra, majd gyorsan beszállt az autóba és elhajtott. Fájdalmasan néztem a fekete Ronge Rover után. Amikor már teljesen eltűnt a szemem előtt, összeszedtem magam és visszamentem a házba. Villámgyorsan kentem magamnak egy nutellás szendvicset - hm nyami-, majd Kényelmes gyorsasággal elnyámmogtam rajta. Írtam anyának üzenetet egy papírra, hogy elmegyek és nem tudom mikor jövök haza. De igazából tök fölösleges, mert úgysem lesz itthon. Felkaptam a telefonom és a fülhallgatóm az asztalról, majd kiviharoztam az ajtón. Bezártam magam után és útnak indultam.
Amikor megálltam az épület előtt kissé elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet? De végül is ha rosszul sül el, akkor elmondhatom, hogy megpróbáltam. Ha meg jól, akkor meg nagyon boldog leszek! Ezekkel a gondolatokkal lépkedtem a robusztus épület felé. Belöktem a nagy ajtót, majd vettem egy mély levegőt és a recepcióhoz léptem.

Sziasztok! :) Úgy döntöttem, hogy nem fogok nyavalyogni és könyörögni a komikért. :) Igaz, hogy jólesnének, de nem úgy hogy kikényszerítem belőletek. :)) Szerencsére a számok azt mutatják, hogy azért vannak olvasóim szóval akik olvasnak és esetleg szeretik a blogom azoknak Nagyon hálás vagyok! :)) Nem fogom komikhoz kötni a részt. Képzeletben úgy teszek, mintha magamnak írnám csak azzal a különbséggel, hogy TI olvashatjátok! :)) És sajnálom a hisztimet is. :) Nem tudom rendszerezni a részeket, mert a suli most elég kemény, így nem tudom előre, hogy mikor van lehetőségem gép elé ülni és mikor nem. Azt viszont nem akarom, hogy megígérek egy x időpontot és nem hozom, ezzel csalódást okozva nektek! Úgyhogy a lényeg, hogy a részek jönnek amikor jönnek. :)) Egyvalamit elárulok! :)) Az elkövetkezendő részekben indul be a sztorinak az izgulósabb fele. ;) :D Ideje már. :D Ja és sajnálom, hogy a blog nevének megváltoztatásával port kavartam, de nem tudtam, hogy azzal jár hogy a régi törlődik... Remélem azért még maradtatok páran! :D Puszi nektek <3 :)

K x.

Ui.: Végre találtam valakit, aki megcsinálja a blog videóját *-*! Ne tudjátok meg, hogy mennyire bodog vagyok, hogy ennyi idő után sikerült! :))