Lustizás, filmnézés és egyéb dolgok...

Hy! :)) Azért nem ebben a részben van Harry elmenetele, mert akkor a következő rész rövid lenne... ;) :) A részhez csak ennyi hozzáfűzni valóm van! ;) :) Jó olvasást! :D Pusszantalak titeket! :) <3

K Xx.

33. fejezet

Alison:

A nap kis résen beszűrődött a  függönyön át, természetesen, az a pár milliméternyi rész a fejemet világította meg, ezzel összetörve gyönyörű álmomat. Bosszúsan sóhajtottam egyet, majd lustán kinyújtottam az elgémberedett testrészeim. És ebben a pillanatban tűnt fel, hogy üres mellettem az ágy. Döbbentem néztem körbe Harry-t keresve, de sehol sem találtam. Helyette az egyik füzetem volt az éjjeliszekrényen kinyitva. Egy szöveg állt benne. Gyorsan kaptam utána. Mosolyogva olvastam el a kacifántos betűket. Nem szencségeltem magamban, azért mert elment. Nem vagyunk összenőve és biztos, hogy neki is van dolga rajtam kívül is. A füzetet visszatettem oda ahol volt, majd mintha egy darab fa lennék, dőltem vissza az ágyba. Semmi kedvem nem volt kikelni a meleget nyújtó takarók puhasága közül. Úgy voltam vele, hogy élvezem még egy kicsit ezt a kényelmet és lustálkodok. Ki tudja Harry mikor ér vissza. A lustiból annyi lett, hogy visszaaludtam.
Arra keltem, hogy valaki simogatja a hátam. Kinyitottam szemeim, bár az illatból rögtön tudtam, hogy ki fekszik mellettem. Jobban a karjaiba fészkeltem magam, majd államat megtámasztottam mellkasán és felnéztem gyönyörű arcába. Mintha gondterhelt lett volna. Meg is értem a tegnapi miatt...
- A tegnapi a baj? - kérdeztem halkan és kissé félénken. Tegnap este beszéltünk erről, de attól még nyomaszthatja, ami természetes.
- Nem. - mosolygott rám halványan. - De beszélnünk kell. - az előbbi mosoly eltűnt, helyét a komolyság vette át. Nagyot nyeltem, majd elhúzódva tőle felültem. Ha valaki azt mondja, hogy beszélnünk kell, abból a legtöbb esetben nem sül ki semmi jó. Aggodalommal teli arccal néztem, ahogy ő is ülőhelyzetbe tornázza magát így arcunkat egy síkba téve. Nem szólt semmit csak fürkészte arcomat. Kezdtem egyre jobban kétségbe esni.
- Figyelek. - próbáltam határozott hangot megütni, és tudatni vele, hogy ideje elkezdenie.
- El kell mennem Londonba. - hajtotta le a fejét. Hát nem erre számítottam. De ugye nem költözik oda? A páni félelem úrrá lett rajtam.
- Mennyi időre? - hangom enyhén remegett. Felkapta a fejét és bánatosan nézett szemeimbe.
- 2 hétre. Körülbelül. - a megkönnyebbülés nagy erővel árasztotta el a testem. Még egy sóhajjal is hangot adtam érzésemnek.
- Azt hittem elköltözöl. - motyogtam.
- Dehogy is. Nem hagynálak itt. - mosolygott. Magamhoz rántottam és megcsókoltam. Nyelvét végighúzta alsó ajkamon, amire egy elégedett sóhaj hagyta el a számat. Mikor nyelveink egymásra találtak, gyönyörű táncot jártak. 2 hét nem is olyan sok. Ezerszer jobb, mintha azt jelentené be, hogy elköltözik. Mikor elváltunk egymástól homlokát az enyémnek döntötte.
- Mikor indulsz?
- Holnap este. - szomorodott kicsit el. Engem is elöntött a szomorúság, de hamar elhessegettem.
- Akkor még van két napunk. Nézzünk meg valami filmet. - lelkesedtem.
- Hozzám fogsz bújni, ha horror filmet nézünk? - mondta csábosan mosolyogva.
- Honnan veszed, hogy megijedek egy horrorfilmtől? - vontam fel a szemöldököm.
- Mert nem?
- De nem ám. - ráztam a fejem.
- Majd meglátjuk. - kacsintott, majd felkelt az ágyamról és a laptopomhoz lépett. Majd a kütyüvel a kezében ült vissza mellém. Mögé térdeltem és hátulról átkaroltam a nyakát és fejemet a vállára tettem, hogy én is lássam mit csinál. Tudom úgy könnyebb lett volna, ha szimplán mellé ülök, na de na. Így sokkal jobb. Néztem ahogy egy filmnéző oldalra lép, majd beírt egy filmcímet. Sziklák vére. Hm. Érdekesen hangzik és azért valljuk be, hogy a film borítója se egy tündérmeséről árulkodik.

Jól bírom a horror filmeket, de azért azt be kell vallanom, hogy a Körnél és a Végállomás összes részénél véget ér a szűk repertoárom. A fűrészből is csak az első részt voltam képes megnézni. És azt sem egyedül, hanem Dasy-vel. Utána annyira féltünk, hogy aludni sem mertünk. Harry rákattintott a linkre, majd elindította a filmet. Öléből letette a laptopot. Elengedtem a nyakát (jó ez furán hangzik, de tényleg így van), miközben nem vettem le a szemem a képernyőről. Éreztem, hogy Harry mocorog mellettem, majd egyszer csak megfogja a kezem és maga mellé húz. Átkarolta a derekam, majd az ágy háttámlájának dőltünk. Kissé kényelmetlen volt. Leállítottam a filmet, hogy egy részletről sem maradjunk le, majd a párnákat a hátunk mögé gyűrtem. Harry ismét átkarolta a derekam. Na így már sokkal kényelmesebb. Elindítottam a filmet és szorosan az oldalához bújtam. Az elején semmi félelmetes. Már éppen kezdtem magam elbízni, hogy úr isten ez még  a körnél is gyengébb. Rá körülbelül két percre beindultak az események. És igen. 1 perc sem kellet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez a film még a Fűrésznél is félelmetesebb. Egyre szorosabban bújtam Harry karjai közé. Amikor megjelent a rossz fiú - aki a borítón is mosolyog vagy mit csinál - az arcomat Harry nyakába temettem. Annyira undorító és félelmetes már alapból a pasi kinézete, hogy az fúh... Harry felnevetett.
- Nem kell néznünk, ha félsz tőle.  - a hangján hallatszott, hogy elmosolyodott. A hangjában egy cseppnyi gúny sem volt, csak kedvesség.
- Nem félek tőle. Egyáltalán nem rémisztő, csak a nyakadat akartam megpuszilni. - füllentettem elég bénán. Harry csak nevetett. Adtam egy puszit a nyakára, hogy azért legyen valami alapja a hazugságomnak - na jó meg gonoszságból is, hiszen mikor nedves csókot hagytam egy kisebb ponton, megborzongott - majd egy önelégült vigyor kíséretében elhelyezkedtem a kezdő pozícióba (bocsi ez elég hülyén hangzik - a szerk.) és néztem tovább a filmet. Nagy erő kellett, hogy ne bújjak a takaró alá félelmembe, de erős vagyok és bátor. A film végéig egyszer sem vettem le a szemem a laptopról. Igazából már érdekelt is, hogy mi lesz a vége. De amint már mondtam, nem bújtam el sehova rémületemben. Egy nagy pacsi nekem!
- Na tetszett? - fordult felém Harry, amikor elérkeztünk ahhoz a részhez, hogy megy a zene és mutatják a szereplők, rendezők meg ki tudja kiknek a nevét.
- Ühüm. - bólintottam. Na jó. Hogy őszinte legyek eléggé megijesztett ez a film. Nem tudom hogyan fogok aludni ezek után... Na ide figyelj Alison! Ez csak egy kibaszott film! Ne legyél már ennyire béna! Szólt rám keményen a belső hangom. Igaza van. Nem vagyok nyuszi.
- De azért elbújtál a nyakamba. - pimaszkodott.
- Csak puszit akartam adni rá! És csak egyszer fordult elő. - tettem a sértődöttet. Felnevetett.
- Persze kicsim. - hajolt hozzám még mindig nevetve. Nem bírtam tovább tartani magam és én is nevetni kezdtem magamon. Szó mi szó... Szánalmas vagyok, de KIBÍRTAM ÉS VÉGIGNÉZTEM!!. Ajkaink egy forró csókban találkoztak. Amikor már kellőképpen kifulladtam, elhajoltam tőle.
- Menjünk enni. - mondtam kissé lihegve, hiszen már farkas éhes voltam.
Rántottát csináltam, amit nevetve fogyasztottunk el. Igen nevetve, mert kinevetett - továbbra is a film miatt - én meg bosszúból megdobtam egy rántotta cafattal. Ő erre összeszűkített szemmel nézett rám, majd viszonozta bosszúm. És így bonyolódtunk bele egy kisebb kajacsatába. A tálunkon alig maradt valami. Gyorsan azt is megettük. Elmosogattam, majd visszamentünk a szobámba. Amikor megláttam, hogy a laptopon a film borítóképe virít, gyorsan bezártam az oldalt és lecsuktam szeretett laptopom tetejét. Harry felnevetett.
- Tán nem megijesztett az a kép? - kekeckedett.
- Harold. Ne húzd ki a gyufát, mert megjárod. - mutattam fel a mutatóujjamat figyelmeztetésképpen.
- Igen? És mivel? - közeledett felém felhúzott szemöldökkel. Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Hogy egy ideig nem kapsz több ilyet. - kacsintottam, majd a fürdőbe iszkoltam.
- Szemét húzás volt. - hallottam meg a hangját. Felkuncogtam.
- Így jár az aki kicsúfol, mert megijesztett egy rohadt film. - kiabáltam ki, hogy hallja.
- Szóval akkor megijedtél?. - ez inkább nem kérdés volt, hanem kijelentés. A francba. Lebuktam.
- Attól még nem kapsz csókot.
- Fogadunk? - hallottam meg a hangját az ajtó előtt, majd kivágta a faajtót és elém lépett. Nem zártam be az ajtót. Gratula Alison. De hogy őszinte legyek jobb is így.
- Igen. - válaszoltam a költői kérdésére. Elmosolyodott, majd olyan közel hajolt, hogy ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg.
- Biztos vagy benne? - kérdezte. Lehelete égette a számat.
- I-igen. - mondtam ki akadozva. Száját végigsimította az enyémen. Nagyon nagyon lassan, de továbbra sem csókolt meg. Beleharaptam a szám szélébe. Az őrületbe kergetett. Gyerünk Alison! Légy erős! Állj ellent neki! Beszélt megint az a kis hangocska a fejembe. Addig tudtam hallgatni rá, amíg Harry nyelve végig nem simított alsó ajkamon. A francba a hanggal és a fogadással! Rávetettem magam. Belemosolygott a csókba, majd ugyan olyan hevesen viszonozta is azt. Kezem nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Igen még ennél is közelebb.
- Fürödjünk. - lihegte ajkaimba két csók között.
- Még dél sincs. - mondtam, majd újra megcsókoltam.
- Nem érdekel. - súgta, majd berántott a fürdőkabinba. Ajkaink egy pillanatra sem eresztették egymást. A csempének nyomott. Éreztem, hogy valamelyik kezével kutakodik, majd megtalálja amit keresett és megnyitotta a vizet. Először hideg víz folyt ránk, de felhevült forró testünket ez a legkevésbé sem zavarta. Sőt. Próbált lehűteni, de mind hiába. Amikor a víz felmelegedett és pont jó hőmérsékletben zuhant ránk, testem még ennél jobban is felhevült. Már csak arra eszméltem, hogy én meztelenül állok és próbálom lerángatni róla az egyetlen dolgot, ami még maradt rajta. A bokszerét. Amikor már az is lekerült róla, lábaimat a csípője közé fontam. A fenekemnél fogva megtartott, majd hátamat a falnak nyomta. Elszakadt az ajkaimtól és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Halk nyögések hagyták el ajkaim.
- H-Harry. Ne húzd az agyam kérlek. - súgtam halkan. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd lejjebb engedi a kezét, hogy én is lejjebb csússzak rajta, hogy belém tudjon nyomulni. Amikor ez megtörtént egyszerre nyögtünk fel. Erőseket lökött, amik miatt már szinte visítoztam.
- Nyugalom kicsim. - lehelte, majd hogy tompítsa élvezetem hangjait, megcsókolt. A csúcsnál a szájába visítottam, majd elernyedtem karjai között. Mielőtt belém élvezett volna gyorsan kicsúszott belőlem és mellém élvezett. Továbbra is a karjai közt voltam. Amikor lenyugodtunk mind a ketten, letett a földre. Homlokát az enyémnek döntötte.
- Ki gondolta volna, hogy a víz ennyire hatékony. - mondtam mosolyogva. Elnevette magát, majd elkomolyodott.
- Nem akarok elmenni Londonba. Még arra a fránya 2 hétre sem. Nem akarlak itt hagyni. - súgta mélyen szemembe nézve. Kezeim közé fogtam arcát.
- Nem lesz semmi baj. Minden nap beszélünk telefonon. Mindig elmondom az unalmas napjaim, miközben az ágyon fekszek a pólódban, amit itt fogsz hagyni nekem. - mosolyogtam. Elmosolyodott, majd megölelt.

Az egész napot itthon töltöttük lustálkodva. Sok filmet megnéztünk - a kérésemre csak vígjátékok voltak a listán - és henyéltünk. Csak élveztük egymás társaságát. És kibaszott gyorsan telt ez a nap, amit nem akartam. Nem szeretném, hogy elmenjen, hiszen iszonyúan fog hiányozni, de ha mennie kell, akkor menni kell. Nincs mese. Nem mondta, hogy miért megy, én meg nem kérdezősködtem. Ha nem ossza meg velem, akkor nem erőltetem. Nem vagyok csalódott, hiszen megbízom benne. És attól, hogy együtt vagyunk nem kell beszámolnunk egymásnak minden egyes lépésünkről. Nekem is van egy kisebb titkom -na jó, attől függ milyen a mérce, mert akár lehet nagy is -, amit jobb ha még nem tud...Vagy, ha úgy alakulnak a dolgok akkor nem is fogja megtudni. Nagy bánatomra hamar elérkezett az este. Igaz, hogy a vonata este indul, de még pakolnia kell előtte és még pár dolgát elintézni, így nem fog egész estig nálam maradni. De nem búslakodok emiatt. Majd ráérek később is. Most még itt van mellettem. Miután megfürödtünk - egyesével - befeküdtünk az ágyba. Kezeivel átölelt, miközben nyakamba fúrta arcát, amit én kuncogva fogadtam, hiszen a forró lehelete csikizte a nyakicámat. 

Csöndben élveztük egymás közelségét, mivel ezt 2 hétig egyikünk sem teheti. Egyre laposabbakat pislogtam, de még nem akartam elaludni. Élvezni akartam minden percét ennek a pillanatnak, noha az egyenletes szuszogásból ítélve Ő már aludt. Így mosollyal az arcomon én is átadtam magam az álmok világának. 

Sziasztok Drágák! :))
Komolyan ennyire rossz lett volna az előző rész, vagy hülyeség, hogy kicsit kétségbeestem?? Nem vagyok nagyravágyó, de 3 komment. 3 kommentet kaptam összesen... Figyeljetek! Nem várom el, hogy mindenki áradozzon meg dicsérje a blogom. Természetesen nagyon jól esik, de az építő kritikák is jól esnének... Ha nem tetszik a rész,vagy szerinted sokkal rosszabb mint az előzőek, akkor azt is írd meg (indokkal és h mi nem tetszik). Most már van Chat is... Kérlek titeket, ne csináljátok ezt velem... :(( Nem szeretem ezt csinálni, de a következő részt csak 6 komment után hozom... Lehet hogy most szemét vagyok, de a komik nagyon sokat segítenek az írásban és önbizalmat is adnak. Ismétlem: Ha építő kritika, nem fogok kiakadni és hisztizni. Sőt. Ha le is írod, hogy mi nem tetszett/tetszik akkor ha tudom még a tanácsod is elfogadom és javítok ott ahol kell... Én nem tudhatom, hogy ti hogy élhetitek meg a blogot, mit érezhettek amikor olvassátok... Én írom az én világom, ezért nekem könnyű. Kérlek írjatok. :) K. Xx.