"Más feladat..."

Hy Édeskéim! :D Visszatértem egy rövidke rész erejéig.  :D Tudom, tudom. Azt mondtam, hogy 2 hét szünet. Na már most, nem szeretek ennyit kihagyni... :)) So. Összeszedtem magam éééés dam-dam-dam. :D Meghoztam a részt! :DD A következő nem tudom mikorra várható, de ígérem, hogy sietek. Amint látjátok Harry szemszög, amit kifejezetten szeretek írni. És remélem ti is szeretitek olvasni ;) Szerdán drukkoljatok, mert NÉMETÜL :O ! prezentálok és wááhááá... enyhén félek... Ami ebből következik, hogy szerdáig biztos nem lesz rész, mert azt fogom egész végig tanulni és gyakorolni, na meg persze irodalmat, mert természetesen abból is szerdán írok TZ-t! Hosszú nap lesz az biztos... Na de Keine Pánik, túléljük!.. Nem nyávogok és dumálok itt fölöslegesen! :D Jó olvasást! <3 :) Pusszancs :) <3

K Xx.

Ui.: Véleményt, véleményt! :)) Most már van Chat is... :D írjatok kérlek! :) <3

Ui2.: Bocsi hogy ilyen későn hozom, de ilyenkor van időm nekiállni írni.. :( 

32. fejezet

Harry:

Louis azt mondta, hogy újra a régi Harry lettem. Először csak nevettem rajta. Most már száz százalékosan megbizonyosodtam róla, hogy igaza van. Hogy miért? Természetesen Alison miatt. Michael és apám miatt voltam egy szörnyeteg. Utáltam az életem. Utáltam magam, azért amilyen voltam. És volt egy időszak, amikor még élveztem is az egészet. Élveztem, ha a lányok egy mosoly miatt, már alattam feküdtek és kiélhettem magam. Élveztem, hogy megláttak és féltek tőlem. Élveztem az erőt és magabiztosságot, amit a düh és a gyűlölet adott. És emiatt még mindig undorodom magamtól. Mert egész végig tisztában voltam vele, hogy amit teszek az rossz, de leszartam. Kurvára nem érdekeltek a következmények. Beleestem abba a sötét mély árokba, amit Michael ásott nekem. De már tudom, hogy kimásztam belőle és élvezem az élet napos és boldog oldalát. Eddig sötétség, gonoszság és gyűlölet vett körbe. Most kivilágosodott minden. Egy kis csillag ragyogott fel a feketének mondható sötétségben. Egy halvány, de egyre erősödő csillag. És most lassan 1 hónap alatt, annyira megnőtt, hogy minden sötétséget megvilágított melegével és szeretetével. Van miért élnem. Egyszer sem jut eszembe, hogy öngyilkos legyek, ezzel jót téve mindenkinek. Talán még mindig egy utolsó féreg vagyok, de most nem érzem annak magam annyira. Újra olyan vagyok, mint amilyen a sok gond előtt voltam. Anyám dolga is könnyebb Vele. Igen. Sírtam, sírtam, mint egy rohadt 8 éves, mert azért kibaszottul fájt és még most is fáj. De Ő velem van. És velem is lesz. Így minden könnyebb és egyszerűbb. Kimondtam neki azt a szót, amit anyun kívül senkinek sem mondtam. Még eszembe sem jutott. 10 éves korom óta nem mondtam senkinek. Neki mégis kimondtam. Előtte mertem sírni. Nem szégyellek semmit előtte. Még sosem volt kapcsolatom. Egy éjszakás nők voltak. Végeztünk, aztán mosoly nélkül mentem el. Most viszont, minden reggel mellette szeretnék felkelni. Minden este úgy akarok elaludni, hogy dús eperillatú haja szétterül a mellkasomon és hallgatom hangos szuszogását. Néha motyog valamit álmában, amit nem értek sosem. Csak egyszer hallottam a nevem. De ennyi. Kicsit zavaró, hogy sosem tudom mit forgat a fejében, mert mindig meglep valamivel. De egyszerűen ez így jó. Szeretem Őt. Rohadtul beleszerettem, amit egészen eddig próbáltam elkerülni. Nem emlékeztem a szeretetre, ezért nem is hiányoltam sosem. Beletörődtem, hogy egy kibaszott nagy szerencsétlen vagyok, akit senki sem szeret és ő sem szeret senkit. De amióta Alison felbukkant, minden más lett. Én is más lettem. Most mondanám, hogy gondtalan és felhőtlen a kapcsolatunk és a boldogságunk. De ez nem igaz. Van egy geci nagy árnyék a kapcsolatunkba, ami csak nem akar onnan elhúzni. Mégpedig az Michael. Kibaszottul elegem van belőle. Annyira rohadtul jó lenne megölni. Vagy elkergetni valahogy innen a picsába. A közelemből, de legfőképpen Ali közeléből. Az a balfasz tudom mit akar. És nekem segítenem kell neki. De először lőném fejbe magam, minthogy engedelmeskedjek neki ebben az egészben. De talán a tervem bejön... A terven gondolkoztam, mikor megszólalt a telefonom. Óvatosan mozdultam, nehogy felkeltsem a tündért, aki rajtam alszik. Kissé elnyúlt arcát látva elmosolyodtam. Az éjjeliszekrényről levettem a zörgő telefonom - még jó hogy lenémítottam. Amikor megláttam a nevet, megállt bennem az ütő egy pillanatra. Mi a francot akar ez már megint??!! Végighúztam az ujjam a zöld ikonon, majd a fülemhez emeltem.
- Gyere be most!! - parancsolta.
- Neked is jó reggelt! - mondtam bosszús hangon.
- Kit érdekel a reggeled? Húzzál be! Dolgod van! - mondta, majd lerakta.
- A kúrva életbe már! - káromkodtam el magam félhangosan. A telefonomat eldobtam az ágy végére, ami sikeresen lebucskázott az ágyról. Még ez is!! Óvatosan bújtam ki Alison alól. Mocorgott és motyogott valamit, de nem kelt fel. Helyettem a párnára feküdt és azt ölelte. A harag belém nyílalt. A rohadt életbe már Michael-lel. Felvettem a gatyám, a pólóm és a fekete bőrkabátom. A telefonomat a zsebembe csúsztattam. Egy papírt kutatva néztem körbe a szobán. Papír hiányában az egyik füzetének üres oldalára firkantottam.
"El kell mennem, de talán mire felébredsz már itt is leszek! :)

                                                                             Csók H .xx"

Nem akartam írni, hogy szeretlek. Egyszer kimondtam. Úgy gondolom, hogy minden nap fölösleges lenne elmondani, mert az azt jelentené, hogy csak bizonygatnám. Majd ha úgysem szeretném - ami elég hihetetlennek látszik - úgy is szólnék neki. Addig meg ő is tisztában van az érzéseimmel. Alison-hoz mentem. Lehajolva egy puszit hagytam homlokán. Egyet hátrapillantva léptem ki az ajtón. Halkan csuktam be magam mögött. A bejárati ajtót a rejtett kulccsal zártam be. Zsebre vágva a kezeimet indultam el a raktár felé. Feldühített, hogy ugrálnom kell neki! De remélhetőleg ez nem lesz sokáig így.
Amikor a vaskapuhoz értem bosszúsan sóhajtottam egyet, majd kis erőt kifejtve löktem be a vaskaput. Michael természetesen ott volt, ahol mindig szokott és Joe-val dumált valamiről. Na remek. Már csak ez a  balfasz kell ide!... Lazán léptem melléjük.
- Harry, de jó, hogy itt vagy! - "örült" Michael.
- Nem kell a színjátszás! Miért hívtál? - tértem a lényegre. Joe kárörvendően mosolygott rám. Na akkor baj van...
- Azért mert Joe kapja meg a feladatot. - mondta lazán. A düh és a félelem keveredetten járta át minden egyes porcikám.
- Miért is? - próbáltam a laza stílust megtartani, de nagyon kellett koncentrálnom, hogy most itt éppen ebben pillanatban be ne törjem a képét mindkettőnek.
- Mert neked más feladatod van. - vette elő a telefonját.
- Micsoda? - vontam fel a szemöldököm.
- Egy kis könnyebb meló Londonban. Nincs messze. Nem kell sokáig ott lenned. Hacsak nem szarakodsz azzal is annyit, mint ezzel. - nézett rám "mosolyogva".
- Körülbelül hány napos feladat?
- 2 hét. Max. - adta meg a választ.
- És arra a 2 hétre miért kéne beállni helyettem az Alison ügyben Joe-nak? - vontam fel megint a szemöldököm. Valahogy ki kell sakkoznom, hogy ez a szemét, ne legyen vele... Ő megtenné, amit kell. Gondolkodás nélkül, amit én NEM engedek!
- Joe akarta. Nekem meg tök mindegy. Az a lényeg, hogy meglegyen és kész. - rántotta meg a vállát.
- Csodás! Akkor nem adom át a dolgot Joe-nak. Arra a 2 hétre kap kimenőt a csaj. Utána visszajövök és folytatom amit elkezdtem. - próbáltam semleges hangot megütni. Hogy teljes legyen a szerep még a vállamat is megrántottam, mintha kibaszottul érdektelen lenne a dolog.
- Miért gondolod, hogy belemegyek? - játszotta a nagyfőnököt. Én egyszer... Csak egyetlen egyszer úgy belemártanám az öklöm abba a rohadtul idegesítő képébe!
- Mert megbeszéltünk valamit! - mondtam kissé élesebb hangon, mint kellett volna.
- Mi van Harry? Még mindig nem fektetted meg azt a ribancot? - nevetett. Kezem reflexszerűen ökölbe szorult, de mielőtt észrevették volna, türtőztettem magam és kiengedtem az öklöm szorítását. Az állkapcsom kissé megfeszült, ami ellen nem tudtam mit tenni. Az, hogy leribancozta Alison-t nagyon nagy lavinát indított el bennem, amit a harag és a düh éltet. Most már minden egyes csontját eltörném. Addig kínoznám, amíg vissza nem vonja és meg nem bánja az egészet! Még azt is, hogy megszületett.
- Még nem. - hazudtam.
- Hát most csalódtam benned Hazza. - nevetett még mindig. Csak tudnám mi olyan vicces ezen...
- Harry! - javítottam ki rögtön. Ő nem hívhat Hazzá-nak. Senki nem hívhat így anyun kívül. Anyura visszaemlékezve a torkom összeszorul. Vissza vágyódtam Alison karjai közé, hogy ez a kínzó fájdalom elmúljon és visszajöjjön a nyugodtság és szerelem érzése. Nem szólt semmit csak a telefonját nyomkodta direkt azért, hogy az idegeimmel játsszon. De nem adom meg neki ezt a szívességet, hogy ki is mutatom. Hosszú percek teltek el miután felnézett abból a szar telefonból.
- Jó. Legyen. Joe nem kapja meg az ügyedet. Az a tiéd marad, hogy bizonyíts. - emelte rám semlegesen tekintetét. Joe nem mozdult, csak arcáról tűnt el a kárörvendő mosoly. Sajnos nem az én kezem által, de most ezzel is megelégszem.
- Mikor indulok?
- Holnap este. Itt a jegyed. - adott a kezembe egy papírt. Ezzel befejezve a "megbeszélést". Megkönnyebbülve - de nem mutatva érzelmeim - mentem ki a kapun. Joe természetesen utánam jött.
- Ezt most megúsztad kisfiú, de nem lesz ez mindig így. - szólt utánam. Megfordultam. Flegmán néztem rá.
- Nyomd el magad Joe, addig amíg én meg nem teszem! - szóltam rá, majd hátat fordítva neki, elindultam.
- Álmodozz csak kisfiú. Kettétörlek, mint egy ropit. - Felnevettem ennek lehetetlenségén és még magán a "fenyegetésen" is. Most nem álltam le vele vitatkozni. Minél előbb Alison mellett akartam tudni magam. Így még mindig nevetve indultam útnak. Aztán amikor rájöttem, hogy holnap elmegyek és csak 2 hét múlva látom az én gyönyörűségemet, a mosoly eltűnt az arcomról. Már most érzem, hogy ez a kibaszott 2 hét kúrva sok idő lesz nélküle. Eddig 1 hét volt a max, amikor nélkülöznöm kellett közelségét, de még látványát is. Az az 1 hét is kínkeserves volt... Mi lesz akkor 2 héten át? És vajon hogy fogja fogadni? Bár mondjuk nem fog hisztizni, mert nem olyan, de azért nem fog örülni neki ő sem. De nem baj. Ezt is átvészeljük. Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk erős és kitartó. Elég sok mindenen mentünk már keresztül együtt ez a közel 1 hónap alatt. Ezt is kibírjuk. Tudom, hogy így lesz.

A kinézetet nagyon nagyon szépen köszönöm Nórának!!! Imádlak érte Te lány!! <3 :) ( az előző kinézetet 6 óráig csináltam úgy hogy a fejléc nem az én művem... Ő cirka 2 óra alatt végzett vele és sokkal de sokkal jobb, mint az enyém valaha volt/lesz... :D Hát igen. Én a nagy gépzseni.. xD )